Igyekezzünk, hogy hasznunkat vegyék

A minap egy, a magyar versenyképességről szóló cikkben találtam ezt a linket. Nem éppen mai darab, de a helyzet szerintem nem változott túl sokat sem kis hazánkban, sem máshol. A cikk rövid és érdekes, valamint van egy hosszabb összetett mondat benne, ami elgondolkoztatott:

The fact that productivity growth is slowing in most countries is a puzzle, often referred to as the “productivity paradox”, because you would expect the opposite to happen during a period like the current one where many new technologies are being introduced, more firms and countries are integrated into global value chains, and workers are more highly educated.

Szép mondat, ugye? Nézzük meg, miről is szól. Amit nem igazán értek rögtön az elején, hogy hova a nagy rohanás? Miért kellene annak a szegény produktivitásnak gyorsan növekednie? Miért imádjuk mi annyira a látványos dolgokat? Miért gond az, ha a dolgok és a produktivitás csak úgy haladnak előre szépen, komótosan? Megette a fene az egészet, jövünk mindig ezzel a “világ gyorsan változik” dumával, miközben a világ az köszöni szépen, jól elvolt nélkülünk a múltban. Felkelt reggel, toldozgatta-foltozgatta az evolúciót, kísérletezett egy keveset majd elment aludni. Ezt csinálja kb. 4 milliárd éve. Nem sietett sehová és nem változott gyorsan, mi változtatjuk gyorsan a saját környezetünket. Feltalálunk reggel valamit, délelőtt bedobjuk a köztudatba, ezzel azonnal elavulttá tesszük amit tegnap este fedezett fel valaki más, hogy aztán a délutáni kávé mellett azt olvassuk az újságban, hogy valaki már zárójelbe is tett minket. Nem szeretem ezeket a “világ gyorsan változik” nyelvtani szerkezeteket, ahol elkenjük saját felelősségünket. Visszatérve az összetett mondatunkra: a következő gondolat szerint nem igazán érthető, hogy a technológia, a globalizáció és az oktatás csodálatos fejlődése mellett mi a csuda történik a produktivitással. Na kérem szépen, tegye fel a kis kacsóját az, aki még nem látott olyat, hogy okos, tanult emberek, multikulti környezetben, globális értékláncban, csodaszoftverekkel fullba tolják a kretént. Miközben ez nem javasolt, mint tudjuk, mióta ez a kiváló coach (sőt: Sensei!!) megosztotta velünk a Tudást:

A probléma persze nem egyszerű, ahogy ezt kiválóan leírja a cikkben idézett Robert Samuelson is:

There are always rhetorical solutions: more infrastructure spending; better schools; simpler taxes; more research. Though some policies may be desirable, there’s no guarantee they will improve productivity. Influencing productivity is hard because it depends on so much (management and workers, technology, market behaviour, government policies and more).

Addig is, amíg a gyíkemberek végre megszánnak minket és leküldik a Mindent Megoldó Képletet, van számunkra egy aránylag egyszerű  lehetőség saját kis világunk befolyásolására:

“A világ legradikálisabb és legvakmerőbb eszméjét vallotta. Hogy lehet annak értelme, ha keményen dolgozunk, ha törjük a fejünket, sokat olvasunk és azon igyekszünk, hogy hasznunkat vegyék.”

Nem egy Híres Lean Sensei mondta ezt, hanem Mark Vonnegut az apjáról, Kurt Vonnegutról.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*