A hagyományos lean

Azt hiszem, hogy ezt szeretni fogják. Találtam egy cikket, ami azt állítja, hogy a leant is folyamatosan fejleszteni kell(ene). Hogy ma már egy másfajta leanre van szükség, mint 5, 10, 20 évvel ezelőtt. Pozitív leant javasol és ez nekem nagyon tetszik, sokszor írtam már erről a témáról (miszerint a veszteségek mellett/helyett az értékek keresése, felismerése is fontos), legutóbb pl. itt.

A cikk által felvázolt módszer ezen alapszik:

The strength-based approach to Lean … teaches how to identify what is already working efficiently and generates value in existing processes and systems (this is called ‘strength focus’.) Next, we define ways to expand those parts and implement good practices elsewhere.

Azaz nem hasonlítja a folyamatokat egy esetleg állandóan változó jövőképhez, nem állapít meg eltéréseket, problémákat az összehasonlítás eredményeképpen. Azért nem, mert ezzel csak egy kicsit kerül közelebb az ember az elvárt állapothoz, legjobb esetben eléri, de nem haladja meg az ügyfél elvárásait. Ez a módszer a pozitívumokkal foglalkozik és azokat terjeszti a szervezetben. Hasonlóan a fent hivatkozott bejegyzésemben felvázolt Hudson-folyón leszállós történethez.

Én alapvetően hiszek ebben a módszerben, de nem könnyű bizonyítani az olyan kijelentéseket, miszerint:

The strength-based approach to Lean is more natural to work with and more sustainable in the long term.

Azért jobb ez,  írja a szerző,  mert a klasszikus lean hozzáállása alapvetően negatív, a veszteségekre, problémákra koncentrál. Miközben a szervezet igazából nem ezt szeretné, hiszen:

In every organisation, there is a wealth of knowledge and practical experience about efficient and value-adding ways to work.

Bármennyire is egyetértek a szerzővel, ez megint egy olyan megállapítás, amit én eddig nem igazán láttam a szervezetekben. Sokfelé láttam kezdeményezéseket tudásmenedzsment megoldások létrehozására, de vagy nem lehet egy ilyet igazán jól kialakítani, vagy én fordultam meg rossz helyeken 😀 Nem a rendszerrel (szoftverrel) volt a probléma sohasem, hanem azzal, hogyan vegyünk rá embereket, hogy a tudásukat, jó eredményeiket másokkal is megosszák a munkahelyen. Ez utóbbit (“munkahelyen”) erősen hangsúlyoznám, mivel ugyanezen emberek mindenfélét megosztanak egymással a munkahelyen kívül… Van azonban egy egyszerűbb módszer, ami működhet: ez a jokoten

Van azért még érdekesség a cikkben, például ez:

There is simply no time to collect data, analyse it, identify root causes and fix them. By the time we have completed this cycle, reality will already have shifted and we are likely to find new problems.

Biztos vagyok benne, hogy az első mondat sokaknál keveri a biztosítékot 😀 Pedig szerintem a második mondattal együtt már megfontolandó. Egy alapvető gondom azért van ezzel: az elfogadható, hogy a világ gyorsan változik, de az is fontos, hogy adatokra szükség van. A két tény együtt engem nem oda vezet, hogy akkor ne gyűjtsünk adatot, hanem arra, hogy sokkal gyorsabban szerezzük meg és értékeljük. Ma már ez egyáltalán nem lehetetlen, ld. big data és társai.

Egy kicsit elgondolkoztam a “problems” vagy “possibilities” dolgon is, mert ez lehet akár játék a szavakkal. Rá is kérdeztem a cikknél mindkét témakörre, kíváncsi vagyok a válaszokra.

Mindettől függetlenül teljesen egyetértek a záró gondolattal:

Teaching improvement teams and all members of the organisation how to find what is value-generating for customers drives them to consciously or unconsciously seek ways to deliver even more value to customers – isn’t that what we’re all about?

A bejegyzés feletti kép a Lean meme contest egyik résztvevője volt.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*