Kakukkos óra és pofonból koszorú

Többfélegondolat, esemény, benyomás, szilánkok.

– * –

“Nem mindig az van ami éppen látszik” mondta Dzsudzsák Balázs a jelenről a minap és ebben egyet is értek vele. Láttunk ilyet már vállalat szinten is eleget, hogy nem egészen úgy mennek a dolgok, ahogy pl. a számokon látszik. Önök bizonyára emlékeznek még erre, a “görögdinnye jelenségre.” Egy kicsit még ennél is messzebb megy az, amit Gibson Híd-trilógiájának egyik részében olvastam (remélem,hogy jól emlékszem), miszerint a nem túl távoli jövőben annyira sok lesz az emberekre ömlő adat és annyi lesz benne az álhír, a kamu, a hamisítás, hogy “megszűnik” a történelem. Az emberek nem foglalkoznak a múlttal, mert nem tudják mi igaz és mi kitaláció. Igaz, hogy az ő történeteiben a szereplők sokszor a jelennel és a jövővel sem foglalkoznak túl sokat, lefoglalja őket a túlélés…

– * –

Kurt Vonnegut (egyik kedvenc íróm) mondott valamit és egészen megdöbbentem, mert nem emlékeztem erre. Az Időomlás c. könyvet olvasom (újra) és említi benne, hogy Dilingert a barátnője dobta fel az FBI-nak. A barátnő magyar volt (ami azért elég pontatlan megfogalmazás), ez benne a pláne, és erre írja Vonnegut, hogy ha magyar barátod van, akkor nincs szükséged ellenségre. Tényleg érdekelne, milyen tapasztalatokra alapozta ezt a kijelentést. Tőle már nem tudom megkérdezni, mivel elhunyt, és sajnos nem találtam erről részleteket a neten. Ha valaki esetleg, és belinkelné ide nekünk, azt megköszönöm. A nem vicc az egészben, hogy az FBI megígérte a barátnőnek, hogy nem toloncolják ki, majd mégis (bürokráciára, rossz kommunikációra hivatkoztak, de gyenge). A 10.000 dolcsi jutalomnak is csak a felét fizették ki, szóval nekem akár más véleményem is lehetne a barátokról és ellenségekről de szerencsére nem vagyok olyan.

– * –

Egy megbeszélésen hallottam, miszerint “túl sokat beszéltünk a saját témáinkról, túlléptük a fejenként egy percet, erre figyeljünk a jövőben”. Egyszerűen imádom, tényleg. Tulajdonképpen igaz a mondás: van egy érvényes standard az 1 percről és van a tény a sok percről. Ez bizony eltérés a standardtól, amihez vissza kell térni, így hangzott a beszélgetés. Én meg belearcoskodtam, hogy mi ez a nagy leaneskedés, miért kell minden veszteségre, eltérésre azonnal lecsapni? Hány alkalma van még a teamnek egymásról hallani? Beszélgetni arról, kivel mi történik, sztorikat hallgatni? Nincs más, jön a válasz. Jó ötlet akkor levadászni a veszteséget? Alapvetően igen, de kéne akkor más fórum, mert végül is respect for people és az ember a középpontban.

Azért is kell mindig kerülgetni, mondta egy kedves kollégám egyszer.

– * –

Kilgore Trout, kedvenc nem létező íróm és az ő mondása:

“.. [he] characterized the sort of work he was able to get back then (during the Great Depression) as “cleaning birdshit out of cuckoo clocks.”

Ez mennyire jó 😀 Fel a kezekkel, kinek volt már vagy éppen van most hasonló érzése, már hogy a munkája kb. annyi, mint madárszart takarítani kakukkos órákból. OK, tudom, hogy ezt most kiragadtam a szövegkörnyezetből, de néha nekem is lehet ilyet, nemcsak a…. valaki másoknak.

– * –

Djokovics (tenisz, világelső, címvédő) kiesett, olvasom éppen, megtörte a vereség, lehet hogy “ideiglenesen szünetelteti a karrierjét”, ami egy zseniális tevékenységnek tűnik akármit is jelentsen. Nekem erre persze a Kontroll jut eszembe, kiváló film, ezt mondja benne Bulcsú:

“Amikor már évek óta úgy kelsz föl, hogy minden áldott nap miden csatát meg kell nyerni, mindig be kell bizonyítani, hogy te vagy a legjobb… Nagyon elkezdtem félni, hogy mi van, ha nem én vagyok a legjobb. Nem akartam félni.”

Sokszor gondolok erre, amikor vállalati problémamegoldó vagy egyéb hősökkel és bajnokokkal találkozom, mert nem lehet mindig a csúcson lenni. Ennek ellenére sokan megpróbálják.

– * –

Végezetül egy idézet a pofonokról:

“Pofonból nem lett még koszorú úgy soha
Pofonból koszorú nem lett még soha.”

A 30y énekli ezt talán az egyik legszomoróbb magyar számban, ha valakit érdekel, egy fanmade klippet itt megnézhet. Érdemes erre gondolni, amikor legközelebb letolunk egy beosztottat, vagy ledorongolunk egy gyermeket, férjet, feleséget, szégyelljük magunkat. Ja és megint javaslom a klip alatt a “beszélgetésekbe” beleolvasni, egyszerűen zseniális, ahogy mi magyarok a feedback tudományt műveljük.

– * –

Így megy ez.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*