A kézírás és a mérőszámok

Nem új keletű a gondolat, miszerint a kézírás eltűnése a poklot szabadítja ránk és elveszünk a semmiben 😀 Nem tudom, hogy Önök hogy vannak ezzel, de én bizony egyre kevesebbet írok, jegyzetelek, rajzolok kézzel. Annyi maradt meg, hogy a megbeszélésekre mindig kis notesszel, tollal megyek, de ha valamilyen elvégzendő feladatot gyűjtök be egy óvatlan pillanatban, akkor azt már power point, word, excel és társai segítségével végzem el.

A tudomány megkülönbözteti a kézírás és a folyóírás eltűnésének problémáját, mivel sok oktatásban már a nyomtatott betűk írását és a tíz ujjas gépelést tanítják, nem a klasszikus folyóírást. Egy kutatás szerint ennek is a multikulti az egyik oka:

A különböző népcsoportok életfelfogása és stílusa nyomot hagyott a folyóírásukon is, ami megnehezíthette, hogy az eltérő etnikai csoportba tartozó emberek el tudják olvasni egymás írását” (origo)

Azt is kutatták természetesen, hogy miért fontos a kézírás: segíti a tanulást. Egy kísérlet kimutatta, hogy más agyi területek aktivizálódnak kézírás és mások gépelés közben. A kézírás ugyanis egy megtervezett és végrehajtott cselekvés, aminek roppant változatos eredménye lehet, és ez a változatosság tulajdonképpen segít nekünk a tanulásban (PDCA :D). A változatos eredményt abszolút igazolni tudom, jegyzeteimre ránézve nagyjából be tudom lőni a megbeszélés érdekességét… További érdekességek találhatók pl. ebben a cikkben. Egy másikban 10+1 érvet sorolnak fel  kézírás mellett. Ha valakit a “másik oldal” érvei is érdekelnek, ebben a cikkben találhatja meg azokat.

Most nem az oktatás miatt vettem elő ezt a témát, hanem a mérőszámok miatt. Ha nem egyértelmű a kapcsolat, akkor nincsenek egyedül 😀 A lean és többi hatékonysággal, folyamatos fejlesztéssel, fejlődéssel foglalkozó tudomány egyaránt állítja, hogy nem élhetünk csak úgy bele a világba: jövőkép, küldetés, stratégia kell és ezeket célkitűzésekké kell formálni, amelyekhez célok kellenek, ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. A célokat pedig meg kell jeleníteni egy minden érintett számára elérhető, látható módon az aktuális értékekkel együtt. Ez motivál többek között minket egyszerű halandókat arra, hogy a jövőkép felé haladjunk. Na mármost, célokat többféleképpen lehet kitacepaózni: az egyik (hagyományos) módszer, hogy fogunk valami táblát, amire kiszögezzük, kiragasztjuk pl. A4 formátumban a kézzel vagy számítógépen megalkotott koordinátarendszert, kézzel szépen behúzzuk a célt és kézzel írjuk, rajzoljuk, színezzük rá az aktuális értéket. A magyarázat szerint azért kézzel, mert ennek is megvan a maga pszichológiája: jobban átérezzük a helyzetet, ha rajzolás közben látjuk, milyen messze vagyunk éppen a céltól. Ha ugyanezt számítógép megcsinálja helyettünk, mi csak kinyomtatjuk és kirakjuk, akkor nincs meg ez a kapcsolat, mondják. Ráadásul el is lehet felejteni kinyomtatni azt a fránya papírt és akkor megbeszélés alatt nincs mit megszakérteni. Mindezen dolgokat lean szakértők mondták nekem a kézzel rajzolásról.

Nos akkor: azon túl, hogy a kézzel rajzolgatást is el lehet felejteni, van ezzel néhány problémám. Először is szerintem ebben az esetben sem a végeredmény a lényeg, hanem az út, amit bejárunk. Ha valaki engem megkérdez, melyik a jobb módszer én bizony nem tudom (és nem is akarom) azt megválaszolni, hogy neki mi a legjobb módszer adott pillanatban. Sokkal inkább lényeges, hogy pl.

  • a mérőszámot a fent vázolt módon, a jövőképből kiindulva, a vállalati stratégián keresztül alakítsuk ki,
  • legyen meghatározott módszerünk arra, milyen adatokkal dolgozunk, hogyan gyűjtjük be (ki, mikor, mivel, milyen gyakran,…), hogyan értékeljük ki azokat (pl. mely adatokból, milyen képlettel),
  • hogyan aktualizáljuk (kiszínezzük, kinyomtatjuk, egyéb),
  • mit teszünk, ha valamit elfelejtettünk (pl. kinyomtatni),
  • mit teszünk az eredménnyel, függetlenül attól, hogy az megfelelő vagy nem (a célhoz viszonyítva).

Elhiszem, hogy a lean kezdetén a shopfloor táblákon kézzel írtak fel mindent. Akkoriban ez jó ötletnek tűnhetett. Mára a folyamatok egyre nagyobb része automatizált, számítógépek felügyelik, irányítják, szenzorok, programok gyűjtik az adatokat és  küldik különböző  perifériákra (monitorok, mobil eszközök). Ez a folyamat nem tűnik megállíthatónak, így gyanítom, hogy szép lassan kivesznek azok a tevékenységek, amelyek csak kézzel rajzolt, színezett módon követhetők (egésze zárójeles megjegyzés: kedvencünk az ilyen papírokon, függetlenül készítésük módjától, a piros-zöld színezés, miközben a vörös-zöld színtévesztés a leggyakoribb, talán érdemes lenne ezzel is foglalkozni). Nekem is vannak folyamataim, amelyek közben adatbázisokat töltögetek, amelyekhez ügyes kis diagrammok készültek. Tudják, olyanok, amelyek azonnal, az utolsó adat rögzítése után máris mutatják, mi a helyzet. Természetesen a tanulás érdekében készíthetnék erről kézzel egy újabb diagrammot, de az élet túl rövid ahhoz, hogy ezt megtegyem 😀 Más folyamataink esetében viszont nincs informatikai támogatás, ott pl. kinyomtatott üres sablonon kézzel dolgozunk. Mert ott az is jó és elegendő.

Összefoglalva én alapvetően nem vagyok az informatika ellen, sőt. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy lehet számítógépekkel gyűjteni, számolni, megjeleníteni, de valakinek a folyamat elején el kell végezni az összes tervezési tevékenységet, meg kell határozni a célokat, kialakítani a folyamatot, azaz végig kell mennie többek között a fenti lépéseken. Egyelőre ha jól tudom erre még nincs AI.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*