Tisztelet, boldogság és leadership

Nemrégen írtam egy szomorú és elégedetlen biztonsági őrről. Némi lelkiismeret furdalásom van, mert nem akartam én őt ismeretlenül  bántani. Nem tudhatom, hogy alapvetően ilyen vagy csak nehéz éjszakája volt. Dobay Robiék írtak arról, hogy milyen fontos elválasztani a csak alapos megfigyeléssel, személyes jelenléttel, kérdezéssel megszerezhető tényeket az előítéleteken, véleményeken alapuló sztoriktól. Van szerencsé(m)re egy elég jelentős különbség: miközben egy vezető-beosztott viszonyban nem lehet az ilyen problémákat elengedni, az ügyfél-szolgáltató viszony jelentősen más. Egy ügyféltől szerintem nem elvárható akkora empátia, hogy adott esetben saját kárára is megértse a szolgáltató munkatársának problémáit. Nyilván magánemberként sajnálom, ha pl. a biztonsági őrnek beteg a kisgyermeke és nem aludtak egész este, de ügyfélként egyrészt ezt nagy eséllyel soha nem tudom meg, másrészt ettől még elvárom a magas szintű szolgáltatást magától a cégtől. Az jut erről eszembe, amit a Néni mondott Január, a hideg miatt elpusztult gólya esetében:

Ebben a cikkben pont azt feszegetik, hogy egymás bántása (azaz a tiszteletlenség) milyen komoly sport lett az utóbbi időben. A cikk nem magyar, ami azért utal arra, hogy egy nemzetközi idegességgel, frusztrációval állhatunk szemben. A kérdés talán az, hogy ki mennyire képes uralni ezen érzelmeket. Érdemes végigolvasni, hogyan befolyásolja tisztelet hiánya a munkahelyi teljesítményt, az együttműködést, a fluktuációt vagy az ügyfélélményt. Talán az egyik legérdekesebb adat az, miszerint a negatív kapcsolatok (deenergizing relationships) négyszer-hétszer nagyobb (negatív) hatással vannak ránk, mint a pozitív (energizing) kapcsolatok. Nagyon komoly számokat sorol a szerző, érdemes figyelmesen olvasni. Nem akarok hülyeségeket írogatni, de lehet, hogy ez a mára kialakult helyzet egyik oka Magyarországon is. Egyszerűen lehúzzuk egymást, elszívjuk egymás energiáit, tiszteletlenek, figyelmetlenek vagyunk egymással…

Azt is mondja a cikk, hogy „leadership is crucial”. Ha ez igaz komplett országokra is (miért ne lenne az), akkor sajnos túl sok jóra nem számíthatunk mostanság a világban… talán ehhez a pályázathoz hozzá kellene adni 5. pontként, hogy valamit kezdenünk kellene az általános rosszkedvvel is…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*