Miért nem mondanak fel a munkatársak?

Többfelé, de főleg a LinkedInen találkoztam a bejegyzés feletti vagy ahhoz hasonló képpel (a fenti a royall.biz oldalról származik). Teljesen jó kép, nincs vele semmi gond. Rajta van minden, amiről csak álmodhatunk. Ettől függetlenül nekem van némi hiányérzetem. Nem sok, csak a szavakkal játszom egy keveset.

Amikor felveszünk egy embert dolgozni a céghez, akkor munkatárs vagy alkalmazott válik belőle. Itt kezdődik az én történetem. Mert nem mindegy, hogy alkalmazott vagy munkatárs. Az alkalmazottat szimplán alkalmazzuk, megmondjuk mit csináljon és ő alkalmazkodik 😀 A munkatárs viszont társunk a munkában, megbeszéljük vele, hogy mit szeretnénk elérni, megkérdezzük, hogy ő mit szeretne elérni, majd mindketten megteszünk mindent a közös siker érdekében. Valahogy így:

  • jól megfizetjük, bejelentjük, fizetjük utána amit kell (rendesen, nem zsebbe, borítékban),
  • mentoráljuk (ehhez a feladathoz természetesen mi magunk is felnövünk, mert nem születtünk mentornak)
  • a kompetenciáinak, személyiségének, motivációinak megfelelő (akár a komfortzónán kívül eső) kihívások elé állítjuk,
  • ha jól teljesít és ha ez neki is megfelel, előléptetjük (előtte és közben erre felkészítjük, képezzük),
  • bevonjuk, azaz átadjuk neki a “nagy képet”, nem nézzük alapvetően hülyének, nem ülünk az információkon, mert attól marha fontosnak érezzük magunkat,
  • elismerjük, visszajelzést adunk neki és kérünk is tőle (pl. saját magunkról),
  • értékeljük, tiszteljük személyiségét és véleményét,
  • megosztjuk és megbeszéljük vele a vállalat jövőképét, küldetését és megismerjük az ő sajátját, majd megegyezünk, hogyan passzolnak ezek össze,
  • döntési lehetőséget adunk neki, amihez felruházzuk jogkörökkel és képességekkel, valamint megvédjük, ha hibázik és közösen tanulunk belőle,
  • megbízunk benne.

Ez nagyjából az a lista, ahogy én értelmezem a képet, ami nem zárja ki, hogy valaki más máshogyan gondolja 😀 A kép, mint mondtam jó, de szerintem a részletek nélkül akár olyanok is rámondják, hogy “de hát nálunk mind így van, de ezek a lelketlen gazemberek nem értékelik”, akiknél nincs így… és ahol a helyzetet bonyolítja, hogy ennek ellenére sem mondanak fel a munkatársak, mert pl. a környéken nincs más jó munkahely, és mert nem eléggé bátrak és mobilak, és így tovább.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*