Knight Rider

Úgy tűnik, hogy valóban hosszú az a journey, amiről legutóbb írtam, ha nem is végtelen. Lenne erre néhány példám, cégnevek említése nélkül.

Autót bérelnék egy nemzetközi cégnél, online, mert roppant modern és papírmentes szeretnék lenni. Emellett kényelmes is, ezért nem szeretnék túl sokat utazni magáért a járműért. Nagyon megörülök, hogy egy a tervezett tartózkodási helyemhez közeli város választható az appban felvételi és leadási pontként, de azért a biztonság kedvéért mentés előtt felhívtam őket. Hát persze, hogy az van, amire Önök már gondolnak: ebben a városban nem lehet autót felvenni és leadni, illetve a megrendelést le lehet adni, de egyedi elbírálás alá esik a központban, és sajnos általában elutasítják. Vicces nem? Megkérdeztem a cég munkatársát a telefonban, hogy nem érzi-e ezt a szitut komolytalannak, de nem érezte. Mondtam, hogy valahogy jelezhetnék, hogy ez általában nem megy, vagy vegyék ki azt a várost a választható helyek közül. Majd ránéznek, ígérte. Nagyon örülök ennek, tényleg.

Akadozik az internet, bejelentem sokadszorra a nemzetközi cégnél, amelyik azzal keresi elvileg a kenyerét, hogy internetet szolgáltat. Említem, hogy azon felül, hogy az internet betegeskedik, van itt némi gond a tévével és magával a készülékkel is, ami mindezt szolgáltatja. Utóbbi például két napja elérhetetlen és bekapcsolhatatlan, néhány led rohangál keresztbe a kijelzőn oda-vissza. Ezzel megleptem az ügyintézőt, ő még nem hallott ilyenről, türelmet kér, konzultál kollégákkal (csak kis kiegészítés, hogy az ide-oda rohangáló ledeket az ügyfelek internetes fórumán knightriderezésnek hívják, nem egyedi eset). Várakozás és zenehallgatás közben azon morfondírozom, hogy mi a csudára való az adatbázis a problémákról és megoldásokról, ha nem abban keresgél. Gondolom egyszerűbb mindig újra kitalálni a megoldásokat, mint begépelgetni egy szoftverbe… Amikor visszatért, azzal nyit, hogy nem kell aggódni, az eszköznek alapvetően nincs semmi baja. Igazából nem aggódom, csak nem szeretek olyasmiért fizetni, ami nem működik. Így én. Mire ő megvigasztal, hogy írjak egy e-mailt és majd kapok jóváírást arra az időszakra, amíg nincs tévé. Milyen jó ez, mondom, nagyszerű, de én inkább a szolgáltatást kérném, arról miért nem beszélgetünk. Erre hagyja magát meggyőzni, hogy továbbítja a műszaki csapatnak, majd ők jelentkeznek nemsokára. Ez volt 2 hete… mondjuk legutóbb 3 héttel a bejelentés után érkezett a szerelő, így van még egy kis idő.

A végére egy nagyon érdekes történet: még mindig nemzetközi cég, megadott személyt keresem, nincs még bent, várjak, mondja a biztonság őre. Így várok, kicsit távolabb, de azért látom és hallom, amit kell. Az történik ugyanis, hogy biztonsági kolléga folyamatosan engedi be a parkolóházba érkező és hozzá különböző problémák miatt felcsöngető munkatársakat, de minden eset után kap egy intenzívebb rohamot. Mindenkit elküld a fenébe (természetesen csak miután lerakta a telefont), a harmadik után kijelenti, hogy a következőt minimum felkoncolja, majd feldúltan elmegy cigizni. Védelmében elmondanám, hogy volt ott minden, “nem találom a kártyámat”, “nem működik a kártyám”, a pálmát a “csomagtartóban van a kártyám” kifogás vitte el, ez borította ki végképp. Miközben én, a vendég ott vártam a pult mellett és mindezt láttam, hallottam. Nem igazán ad jó képet a cégről, és a kollégára is ráférne egy stresszkezelő tanfolyam vagy annak átgondolása, hogy biztos ez-e a legjobb munkahely a számára.

Igazából nem eget rengető problémák ezek, de nagyon messze vannak attól a tökéletességtől, amit ezek a cégek sugallnak magukról, vagy internetes anyagaikban hirdetnek. Szóval van még az utazásból bőven 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*