Elfogyott a lendület

Két érdekes esetet tudok elképzelni egy leannel foglalkozó vállalatnál:

  1. Már készen vannak a lean bevezetésével (befejezték) és emiatt roppant elégedettek.
  2. Már régóta dolgoznak az Ügyön, és most megrekedt a folyamat.

Biztosan van még n más eset, azok is érdekesek, de én most maradnék ennél a kettőnél.  Az első egy elgondolkoztató állapot, mert aki ezt állítja, az el sem kezdett igazából a leannel foglalkozni. Akkor ugyanis tudná, hogy azzal bizony nem lesz készen egyhamar 😀 A második eset már kacifántosabb és sajnos túl gyakori. Általában az lehet ilyenkor a háttérben, hogy eddig egy szűk specialista réteg foglalkozott a folyamatos fejlesztéssel, és mostanra fogyott el a lendület, vagy például megszűnt egy fontos ember támogatása. Találtam nemrégiben két érdekes cikket ez ügyben, nézzük mit írnak.

Az első konkrétan a második esettel foglalkozik, amikor a continuoust kell visszatenni a folyamatba. Ahogy a cikk is említi, szerencsések vagyunk, ha a folyamatosság a fejlesztésekben ugyan lelassul, de az alapvető lean eszközök a helyükön vannak: van valamilyen 5S, standard munka, shopfloor management, van és működik valahogyan a kanban, stb. A cikk írója ilyenkor egészen érthető módon a vezetőségre néz először. Egyértelműen az ő feladatuk a folyamatosság fenntartása. A lean egészen ritka esetben kezdődik a felső szinteken. Az igaz, hogy általában van az ilyen típusú kezdeményezésekhez felsővezetői támogatás, de ez jellemzően valóban csak támogatás. Ez az induláshoz elegendő szokott lenni, mert a front line vezetők ezzel már tudnak dolgozni. Sajnos a támogatás nem elegendő a fenntartható működéshez. Ha a szavakkal játszunk, ahogyan már megtettem régebben, akkor a support nem elegendő, de szükséges, az igazán fontos az engagement. Az elkötelezett felsővezető az, aki saját maga is megváltozik, nem csak mástól várja a változást. Ezért ha az első lépések megtörténtek az operatív szinteken, akkor feljebb kell lépni a szervezetben, és a közép- és felsővezetők gondolkodásmódját és viselkedését kell szépen lassan alakítgatni. Ahogy a cikkben is olvasható, jöhet a gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Ez pedig csak úgy működik, ha a vezető maga is elkezdi alkalmazni a lean módszereket, eszközöket saját tevékenységeire (a vezetői feladataira is, nem csak az irodai 5S-re gondolok), ha valóban foglalkozik az elvekkel, filozófiával, ami a háttérben húzódik meg. Ezzel lehet elérni, hogy a len kilépjen a “napi hány százalékban foglalkozunk fejlesztésekkel” világából a “minden tevékenységünk ügyfél orientált, a hatékonyságra és az eredményességre törekszünk” felé haladva. Ezzel együtt a lean kollégák sokkal könnyebben tudják (az egész szervezet támogatásával) a vállalatra jellemző lean kultúrát és eszköztárat alakítani.

A másik cikk egy kicsit más irányba halad, de ha akarom könnyen idekanyarítom: a kreativitásról szól. Rögtön az elején, nagyon helyesen, a következő olvasható:

A kreativitás a nagy ötlet megszületése, az innováció a nagy ötlet mások számára is hasznos, profitábilis alkalmazása.

Ezek szerint ha a folyamatos fejlesztés, fejlődés mellett köteleztük el magunkat, szükségünk lesz kretaív ÉS innovatív emberekre. Ez nem szükségképpen esik egybe, mert van, akinek vannak igazán kreatív pillanatai, de nem szeret projektekkel pepecselni. A cikkben meginterjúvolt Kiss Péter jól rámutat a lean/kaizen másik fontos problémájára is, mégpedig arra, hogy sok kis lépés után előbb-utóbb szükségünk lesz egy nagy ugrásra (kaizen, kakushin, kaikaku). Nagyon örülök Péter véleményének, miszerint kár aggódnunk saját kreativitásunk miatt, mert megvan az valahol, csak az Élet minden területén igyekeznek kiölni belőlünk.

Mindenki kreatívan van bekötve, csak az iskolák és a munkahelyek a lineáris, ok-okozati agyműködést jutalmazzák. A kreativitás pedig a játékos, képekkel, fantáziával teli agyunkból fakad. Ezt kell beindítanunk.

Érdekes olvasni, hogy a kreativitásról is lehet úgy vélekedni, mint a leanről. Bizonyára Önök is emlékeznek azokra a vitákra, miszerint létezhet-e lean az autóiparon kívül (igen). A kreativitásra sem lehet más igaz: bármivel is foglalkozzunk, kell a kreativitás.

Egy dologban viszont biztos vagyok, csak olyan szervezetben működhet, ahol szabadon áramlanak a gondolatok, ötletek, és az energiák. Ahol senki sem tart attól, hogy mit gondolnak róla, erős a bizalom, így teljes személyiségével képes részt venni a munkájában.

Ezt akár a leanről is mondhatta volna 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*