A kiváncsi munkavállalók kora

Egy cikkben azt olvasom, hogy a magyar munkavállalók nem kíváncsiak, ami nagy kár, mert ez szerintem nem is egy amolyan “a mai világban fontos” tulajdonság (magyarul skill, vagy kompetencia :D). Ez az, amire olyan büszkék vagyunk a múltunkból (C-vitamin, golyóstoll, kocka, egyebek) és akkor ez egyben az is, ami olyan nagyon hiányzik a jelenből. Miközben azért szinte minden nap azt veszem észre, hogy ha kell, akkor nagyon is kreatív nép vagyunk. Igazából az a kár ezek szerint, hogy ritkán érezzük úgy, hogy “kell”… A cikkben elszomorító az egyre többfelé olvasható “feudális” jelző is, és most nem a politikára gondolok, hanem a vállalatok belső viszonyaira (ami nem független a társadalom helyzetétől). Az informatikai képzés problémáiról IT-cégeket vezető ismerőseim is sokat panaszkodnak, mennyiségben és minőségben is csökkenés tapasztalható. Hetedik osztályos gyermekünk informatika tanára kérdésünkre nagy nehezen elmondja, hogy ebben az évben megtanulnak könyvtárakat kezelni, másolni, és eligazodni a szövegszerkesztőkben (amire példaként a word és excel programokat hozta). Ami azért elgondolkoztató és elkeserítő, mert pl. az én fiam ezeket egész jól tudja már most, magától is. Az iskola belső problémáiról sokat elmond, hogy az előző osztályfőnök, nagyon helyesen, kis csoportos, ppt prezentációkra alapozott munkákat kért a gyerekektől már tavaly, hatodikban… A másik érdekes gondolat ez:

“Egy évtizeden belül a hazai – nem kíváncsi – programozóknak versenyre kell kelniük a hozzájuk képest szakmailag kevésbé képzett, de nagyon motivált, és kíváncsi afrikai programozókkal. És veszíteni fognak a magyarok.”

Sajnos ebben is lehet valami igazság, akármilyen hihetetlennek hangzik jelenleg.

Egy másik cikk is a kíváncsiság témakörét járja körül:

A McKinsey kutatói szerint az innováció, a folyamatos ötletelés és fejlődés megmentheti a nyugati vállalatokat a kihalástól… azok a cégek, amelyek sikeressége elsősorban munkatársaik ötletein és szürkeállományán nyugszanak, relatív nyugalommal tekinthetnek a jövőbe.

Ha ilyen sokan mondják, talán lehet benne valami igazság. Némileg nehezíti talán Magyarország helyzetét az ipar (főleg a járműipar) túlsúlya a cikkben is említett szolgáltató szektor kárára. Ezt a tényt egyébként én nem mindenképpen a mindenkori kormányzat hibájaként rónám fel, mivel a fejlett szolgáltatásokhoz fejlett ügyfelekre is szükség van, és itt lehet, hogy újra beleütközünk a kiváncsi emberek hiányába…

Ezt a két kérdést, illetve ezek viszonyát járja körbe a harmadik cikk (LinkedIn) amiben kedvenc témámról,  a leanről és a szolgáltatások fejlesztéséről van szó. Pontosabban arról, hogy miért nem szabad eszetlenül nekiugrani a szolgáltatások “leanesítésének”. Egészségügyi esetről írja a szerző ezt:

I could imagine that the regional medical group used some kind of lean six sigma strategy to make the intake process more efficient by removing waste… On the surface, everything appeared to be great. But was it really?

Természetesen a válasz a kérdésre az, hogy nem. Az indoklás is érthető: az emberek nem tárgyak, így nem gyártósor szerű folyamatokra van szükség a kiszolgálásukhoz. Az nem kérdés, hogy a veszteségek megkeresése és kiküszöbölése (a fent említett kíváncsiság segítségével) alapvető és szükséges, de a szolgáltatások segítségével közvetlenül embereket segítünk hozzá saját céljaik eléréséhez így érdemes nagyon alaposan körüljárni (ismét a kíváncsiság…), mit és hogyan szeretnének megkapni. Milyen élményeket szeretnének begyűjteni. Ha elfelejtenénk ezzel foglalkozni, az ügyfelek megteszik ezt helyettünk, és a lábukkal szavaznak majd (már ha kíváncsiak arra, hogyan szolgáltat valaki más).

A végére egy cikk arról, milyen nehéz helyzetben is van sok vezető: ha már bevezették azt a fránya leant, akkor hogyan lesz fenntartható? Kinek mit kell tennie ezért? A válaszok között olyasmiket találhatunk (nem meglepő módon), hogy a fenntartáshoz már nem kellenek a több napos workshopok, komoly to do listákkal, következő időpontokkal és hasonlókkal, inkább szükséges a Toyota-kata szerű hétköznapi kaizen. Minden szinten, vezérigazgatótól a középvezetőkön át a munkatársakig. Nem csak eszközök, hanem a gondolkodásmód szintjén is. A kezdeti nagy workshopok sikereit kell  átmenteni erre az időszakra, motivációt gyűjteni, mert az alacsonyan lógó gyümölcsök után nehezebb napok is jöhetnek.

Egészen  legvégére pedig egy fontos szolgálati közlemény: mivel novembertől az E.ON központjában, Németországban dolgozom Senior Operational Excellence Managerként, most a költözés miatt egy ideig nem lesznek bejegyzések. Remélem, hogy mielőbb újra találkozunk, addig is minden jót kívánok minden Kedves Olvasómnak!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*