Hagyományos marketing

Ismét találtam egy érdekes cikket a LinkeInen. A hagyományos és a modern marketingeszközökről szól és arról, mit lehet a startupoktól ez ügyben (is) tanulni.

Abban alapvetően egyetértünk, hogy “Ha valaki piacot akar hódítani, mi több, népszerűséget, rajongótábort építene, teljesen más irányban kell elinduljon”  mint a hagyományos modellek, de a marketing csak egy szelet a tortából, ahogy azt sajnálatos módon sok startup bukás (köztük magyar is) bizonyítja. Érdemes ezt végiggondolni, ha már ennyire akarunk tanulni ezektől a cégektől. Egy vállalat indulása körüli hype ugyanis aránylag hamar elmúlik, a cég utána bejárja valószínűleg a klasszikus vállalati életciklust annak minden buktatójával. Már ha túléli az elejét, ahogy azt a Teranos vagy éppen a Codie esetében láthattuk. Marketingből szerintem egyik cég sem szenvedett hiányt, sajnos úgy tűnik, mindkettőnél túlvállalták magukat (ha optimisták akarunk lenni).

“Ám innováció ide vagy oda, a terméket el kell adni. Ezt pedig csak egyféleképpen lehet: tömegekkel kell tudatni azt, hogy a termék létezik és szükség van rá.”

Igen, és van még néhány apróság: például a terméket (vagy szolgáltatást) magát és a gyártását meg kell tudni tervezni, a termelést le kell tudni bonyolítani, meg kell találni a megfelelő partnereket, azokkal meg kell állapodni, meg kell szervezni a minőségbiztosítást, a folyamatos fejlesztések rendszerét (és filozófiáját), kezelni kell tudni a megrendeléseket és a a kiszállításokat, az ügyfél reklamációkat és visszajelzéseket, valamint meg kell érteni, hogy a munkatársak máshogy viszonyulnak majd a céghez, mint az alapítók (nem elhanyagolható HR probléma). Nem beszélve a növekvő szervezettel együtt járó szervezési és vezetési feladatokról. Mindezek többek között azért lényegesek, mivel a tömegek, miután ráébredtek a cég és a termék létezésére, valamint arra, hogy a termékre igenis szükségük van, esetleg a vásárlás mellett döntenek. Amivel rászabadítanak a cégre egy csomó hétköznapi problémát. Amelyek sokkal kevésbé érdekesek, izgalmasak, mint amit a cégalapítók esetleg megálmodtak maguknak. Ezért gondolom azt, hogy -bár erről kevesebb szó esik manapság- a startupoknak sem ártana ezt-azt ellesniük a sikeres “hagyományos” cégektől. Aztán természetesen jobban kell csinálniuk, ezért startupok.

A cikkben említett valódi kapcsolatok, a közösségépítés sok előnye mellett ott van egy hátrány is: ilyen sok csatornán minden sokkal “hangosabb”. Így a hibázás és a bukás is. De ez ne vegye el senki kedvét, inkább keresse meg  a megfelelő kompetenciákat arra, hogy ezeket el tudja kerülni ill. tanulni tudjon belőlük.

Ui. : A cikkben megint ugyanazok a magyar startupok listázódnak, amik minden ilyen esetben szoktak. Nekem csak a Tresorit volt új. Hogyhogy nincsenek újabb magyar sikerek és ha vannak, azokról miért nem tudunk?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*