Lehetőségeink és a realitások

Ha az ember az interneten keres és olvas cikkeket, érdekes dolgokba futhat bele. A nyári szünet előtti utolsó bejegyzésben ezt az érdekes jelenséget szeretném egy példán keresztül bemutatni.

Az első cikk szerint csak négy napot kellene dolgoznunk egy héten. Ez nem újdonság, szerintem ilyen kollégái mindenkinek vannak. Körül vagyunk véve olyanokkal, akik sokkal_kevesebbet_dolgoznak, mint mi. Kedvencem mindjárt az elején:

A munkamorál hagyományos élharcosai szerint az egészséges és boldog élethez éppen a munkaidő meghosszabbításán keresztül vezet az út, mert a minőségi munka ad lehetőséget arra, hogy a dolgozó teljes életet éljen.

Nos ezeknek az élharcosoknak hosszú és eredményes életet kívánok. A családjaikat, ha van nekik, sajnálom, mert ismerem azt a helyzetet, miszerint “értetek teszem”… Visszatérve az eredeti felvetésre, a munkáról  mindannyian tudjuk, hogy nem a munkaidő hossza hanem a tartalma a lényeg (ahogy ezt a cikk is nagyon helyesen megemlíti, sőt részletezi). Nem sokat kell dolgozni, hanem okosan. Hatékonyan és eredményesen. Aztán lehet hazamenni, hogy mások is dolgozhassanak. És persze azért, mert nem azért élünk, hogy dolgozhassunk. Ennek egyetlen jelentős akadálya egy olyan főnök lehet, aki  nem szeret hazajárni, aki sokat_és_keményen_dolgozik, és ezt várja el beosztottaitól is.

A második cikk árnyalja a képet, mert akármennyit is dolgozunk naponta, azt csak 40 éves korunkig tehetjük. Mert utána már egyre kevésbé kellünk a cégeknek. Ez is komoly cikk, a címe ellenére. A probléma, amit bemutat, mindenki számára ismert, függetlenül attól, hogy érintett benne vagy sem. Azt javaslom, hogy ne zárják be az oldalt a cikk első felénél, mert a második felében ilyen gondolatok vannak:

Ráadásul az előítélet szerint az idősebbek a technológiai változásokkal szemben is kevésbé rugalmasak, amiben egyes esetekben lehet némi igazság: kevés a jó, könnyen elérhető továbbképzés az idősebb generációk számára technikai és nyelvi téren.

És ez tényleg így van. Ha van is tréning a cégnél vagy azon kívül, ott nem igazán figyelnek arra, hogy az idősebbeknek esetleg máshogyan, más szavakkal, más tempóban, más tartalommal kellene a fejét tágítani. Kiváló piaci rés, lehet betörni! Az is érdekes szempont lehet, hogy a genetika és az orvostudomány fejlődésével a világ szerencsésebb felén az “öreg” mint szó is felülvizsgálatra szorulhat a közeli jövőben. Önmagában a meghosszabbodó életkor is komoly kihívás lehet az emberiség számára, aki olvasta Asimov Alapítvány-könyveit, az tudja, mire gondolok (Solaria, Aurora).

Egy lépéssel tovább megy a következő cikk: heti 4 napot, 40 éves korunkig, de csak napi 6 órában! Cyril N. Parkinson óta tudjuk, hogy a munka mindig kitölti a rendelkezésre álló időt, így a vita arról, hogy 6, 8 vagy 10 legyen az órák száma nem is a munkaidő hosszáról szól, és ezzel tulajdonképpen visszakanyarodtunk az első cikkre. Nem meglepő, hogy ez az elemzés is a munkavégzés egészségügyi hatásait említi.

Ha már elértük, hogy munkahelyünkön heti 4 napban, napi 6 órát tudunk dolgozni, és még nem értük el a kritikus életkort, akkor azt sem felejthetjük el, hogy dolgozni csak pontosan és szépen szabad. Elmélyülten, ahogy ez a cikk is írja. Természetesen a flow-élményről van benne szó. Azért vannak benne érdekes gondolatok, például ez:

Csíkszentmihályi szerint ha egy gyári munkásnak jól kommunikálják azt, hogy az adott termék mire jó, vagy ha időnként a gyárba bevisznek egy-két vevőt, akik elmondják, hogy számukra mennyire hasznos az adott produktum, akkor a futószalag mellett álló munkavállaló is érezheti úgy, hogy a munkája hasznos.

Nekem az az érzésem, hogy ez akár fordítva is elsülhet, függően a vállalati (vagy éppen a nemzeti) kultúrától. Lehet, hogy adott helyzetben a dolgozók el sem hiszik, hogy igazi ügyfélről van szó, aki őszintén beszél, inkább hiszik azt, hogy a vezetőség keresett egy színészt, aki leadja a szokásos dumát.

Ez is érdekes:

Ha a külső sikerre figyelsz, nem érezheted a flow-t, mert ennek éppen az a lényege, hogy a cselekvést önmagáért élvezzük – ezt persze motiválhatják külső tényezők – és egyszerre két dolgot nem lehet megélni.

Érdemes végig gondolni, hogy a KPI-rendszerekben a sok mérőszám mind számunkra “külső siker”, a belsőkkel senki sem foglalkozik. Miért is tenné? Azzal nekünk magunknak kell foglalkozni.

A lista nem teljes, biztosan vannak még további  ötletek a munkaidővel kapcsolatban, elég ha csak arra gondolunk, hogy sokak szerint nem is szabadna reggel 9 előtt elkezdeni 😀

Minden Kedves Olvasómnak kellemes nyarat, jó pihenést kívánok! Szeptemberben találkozunk. Addig is legalább 3 hét szabira tessék elmenni, mert brit kutatók szerint…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*