Bezzeg Nyugaton…

Vannak dolgok, amikről hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok csak nálunk történnek meg. Hiszen ilyen ország nincs még egy. Az egyik ilyen terület az egészségügy. Ami aztán mindenhol máshol olyan de olyan tökéletes, csak nálunk elfogadhatatlan. Ez azonban nincs így.

Broch Husby, Ph. D. a LinkedIN egyik publikációjában foglalta össze ezzel kapcsolatos gondolatait. Azzal kezdi, hogy ha megkérdezi az orvosokat, szerintük mire van szükség az egészségügy fejlesztésében, akkor szinte kivétel nélkül technológia fejlesztéseket mondanak. Jobb felbontású CT, modern adatbázisok a páciensekről, robotizált műtők és így tovább. Ezek szerintem nálunk is fent lennének a listán, rögtön a “több pénz”, és a “több ember” után/mellett. A cikkben aztán rátér a lényegre: az ügyfelek szempontjából ez a lista teljesen máshogyan nézne ki és nem high tech cuccok lennének rajta, hanem egyszerű, hétköznapi problémák. Magyarországon is, azt hiszem. Olyanokat említ, hogy pl. mik a páciens céljai, vagy hogy mosott-e az orvos a kezelések között kezet. Ismerős problémák nem?

Az alapvető gondot a cikkíró abban látja, hogy sok problémamegoldó team a technológiát látja a megoldás kulcsának, ami az esetek nagy részében (ha nem mindben) sajnos rossz gondolat. A javaslat, ismét nem meglepő módon, az, hogy először a problémát kell megérteni, ki kell próbálni néhány low tech megoldást, és a tanulságok fényében érdemes a továbbiakról dönteni. Jobb az mindenkinek, betegnek, orvosnak és politikusnak egyaránt, ha a low tech megoldás működik. A célt elértük, a  beteg boldog, az egészségügyi személyzet is, és a költségvetést sem terheltük meg .

A cikkíró a továbbiakban azon sajnálkozik, hogy a statisztikák szerint az USA a 3. legtöbbet költi egészségügyre, mégis a polgárok várható élettartam listáján csak a 34 (bezzeg nálunk…). Az elemzése azonban érdekes, mivel azon elmélkedik, hogy a technológiára költött pénzek ezek szerint nem igazán hasznosulnak a rendszerben. Hiába hirdetnek mindenfelé modern diagnosztikai vizsgálatokat, szuper berendezéseket kezelő mosolygós személyzettel és boldog betegekkel, a valódi betegek mégsem igazán boldogok. Ez a helyzet nagyon is hasonló a hazaihoz, ahogy erről nemrégiben meg is emlékeztem. Tanulságként a cikkíró azt javasolja, hogy a kórházi vezetők tekintsenek meg egy Toyota-gyárat, mert az majd milyen jó lesz és megértik majd, hol a helye a problémamegoldó hierarchiában a high tech megoldásoknak. Ez egy érdekes megoldás lenne a magyar orvosoknak is (mondjuk Toyota-gyárunk az nincs, de biztos lehet jó példát találni), kérdés, hogy mit reagálnának már magára a felvetésre. A best practice látogatások egyik kulcsa ugyanis szerintem az, milyen attitűddel állunk hozzá, mit szeretnénk tanulni, tanulni szeretnénk-e egyáltalán, vagy csak egy jót kirándulni más pénzén. Vagy el sem megyünk, mert hiszen “az autógyártás az nem egészségügy”, ami ott működik, az nálunk nem lehetséges…

A lényeg a cikk írója és szerintem is az, hogy marad az egyszerű, talpas módszer: a folyamatot az ügyfél (beteg, páciens) és a tulajdonos (állam, befektető) szempontjából vizsgálni és az értékteremtésre, megoldott problémákra, helyreállított egészségre, megelőzött betegségre, költséghatékonyságra, hosszabb élettartamra koncentrálni. Az olcsó megoldások keresését helyezni az előtérbe, mivel azok, ha nem válnak be, könnyen és gyorsan módosíthatók addig, amíg a kívánt eredményeket el nem érjük. Miközben rengeteget tanulunk a folyamatról, és természetesen saját magunkról. Majd ha már minden lehetőséget kimerítettünk és további fejlődésre van szükség, jöhet a high tech.

A cikk “Why hospitals struggle to use technology effectively” címmel található meg a LinkedInen belül. A cikkemhez tartozó képet onnan vettem kölcsön.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*