Erős idegzet

Vannak blogok, amik sajnálatos módon megszűntek frissülni. Ilyen például a JuEx, amit a blogger valamikor 2013 őszén hagyott abba. Viszont hála az internetnek és a blogger jófejségének, a bejegyzések elérhetőek mind a mai napig. Az egyik ilyen cikk érdekes kérdést vet fel, és a kommentelők, akikben mindig lehet bízni, ennek megfelelően szét is cincálják a jól felépített gondolatmenetet.

Elindulnék egy kicsit messzebbről: nemrégiben egy modell kapcsán említettem a “best product” irányt, ami azért egy meglehetősen bonyolultnak tűnő kategória. Elég ha csak autókra vagy mobilokra gondolunk. Autó témakörben átéltem már pár “német autó vs. japán autó”, mobil témakörben pedig “apple vs. android” beszélgetést (igazából ezt is idézőjelek közé kellene tennem, mert nem beszélgetések voltak ezek, hanem amolyan hitviták, csakhogy ezek zsinati döntés nélkül fejeződtek be…). Azért érdekesek ezek a beszélgetések, mert a Toyota régóta uralja darabszámban (és profitban) a piacot, ahogy az Apple is, így igazából értelmetlen a sikeren vitatkozni. Szerencsére azért vannak más szempontok is, és (ahogy valahol olvastam egyszer) az ember kiszámíthatóan irracionális. Így lehet az, hogy nekem például most Hondám van, előtte Suzukim volt, vezettem Audit és Fordot is, de a kedvenc autóm még mindig az a ’69-es VW Bogár, amit csak a család növekedése miatt kellett lecserélnünk. Szóval mindent összevetve nehéz dolog ez a “best” akármi már klasszikus termékek esetében is, és talán még nehezebb a szolgáltatások világában (már ha lehet még egyáltalán ilyen elkülönítést végezni). Hajlamosak is vagyunk ezt néha elfelejteni, ahogy erre a hivatkozott cikk is utal. Az a felhasználói felület, ami egy UX szakembernek esetleg borzasztó, az a könyvelőnek tökéletes. De legalábbis elfogadható, a munkához jó, a munka pedig nem az Élet maga, így elvagyunk az éppen elfogadható dolgokkal is. Ez majdnem jól is hangzik, bár azért van egy figyelemre méltó bökkenő, ahogy azt Bővíz László helyesen meg is jegyzi:

A legrosszabb dolgok is megszokhatók, csak hát ki szeret állandóan szenvedni.

A leannel is vagyunk így néha, mert tőlem is szokták kérdezni, hogy mit gondolok a folyamatról, területről, raktárról, akármiről. Amit éppen megmutattak, elmeséltek. És régen meg is mondtam, mint a blogger a cikkben, hogy ez vagy az nem jó, mert a lean így meg a lean úgy. Ma már egyáltalán nem tartom ezt jó dolognak, mert ugyan ki vagyok én, hogy x perc sétálgatás vagy beszélgetés után megmondjam a frankót. Tudok persze tapasztalatokról beszélni, példákat említeni, nagyon okos kérdéseket feltenni, de a döntést azoknak kell meghozni, akik a folyamatban dolgoznak, akik a hivatkozott példában a szoftvert használják. Ha a könyvelőknek (a tulajdonképpeni ügyfeleknek) tetszik a felület, ha nincs olyan körülmény, ami miatt gondot okoz számukra a munka ezen a felületen (pl. adatbeviteli hiba, felesleges TAB nyomkodás, időveszteség), akkor miért generáljunk mi, “szakemberek” problémát.

Megértés és türelem, arra van szükség 😀

https://scontent-frt3-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/13244715_758723620931641_6763370528671605401_n.jpg?oh=728de741654887cc15e32f1243371c4f&oe=57D69F8F

ui. a cikk felett látható kép talán klikkvadászatnak tűnik, de tényleg ezt dobta ki a google, amikor az “erős idegzet”-re és az ijedtségre kerestem képet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*