DoS

Denial of Service vagy Distributed Denial of Service. Informatikusok között bizonyára ismert kifejezések. Aki esetleg nem tudná és még érdekli is, ezt jelenti:

“A szolgáltatásmegtagadásos támadás egy meghatározott alkalmazás, operációs rendszer ismert gyengeségeit, vagy valamilyen speciális protokoll tulajdonságait (gyengéit) támadja meg. Célja, hogy az alkalmazás, vagy rendszer elérésére feljogosított felhasználókat megakadályozza a számukra fontos információk, a számítógép-rendszer vagy akár a számítógép-hálózat elérésében. A támadás eredményeképpen a rendszer nagyon lelassul, elérhetetlenné válik, esetleg össze is omolhat. A lényege, hogy lehetőség szerint megakadályozza a célgép elérését.” (Wikipédia)

Alkalmazzuk ezt (némi csúsztatással persze) a következőkre: egyre többfelé hallani a smart factory, smart city, ipar 4.0 dolgokat és amikor a mélyére nézünk ezeknek, akkor ez mindenféle szenzorok, kamerák, okos gépek, berendezések által begyűjtött, tárolt adatok feldolgozását jelenit. Egyre több számítógépet, okostelefont, viselhető technológiát, akármit. Gondolom (remélem) azért kell mindez, hogy egyre kevesebbet kelljen dolgoznunk és egyre jobban érezzük magunkat. Van ezzel azonban némi problémám, ahogy erre már utaltam párszor (amellett a nagyon komoly társadalmi probléma mellett, miszerint mi a csudát kezdünk a sok szabadidővel és azzal, hogy esetleg se munkánk, se pénzünk).

Most belefutottam egy cikkbe a HBR-en, ami nem kevesebbet állít, mint azt, hogy amerikai kutatások szerint az eddig igazán döbbenetes technikai boom mindössze 1-2% termelékenységjavulással járt. Nem is kell ehhez nagyon messzire menni, mert még ha ez egy elég nehezen is hihető adat, szerintem sincs igazán arányban az utóbbi mondjuk 50 év mindenféle okossága (informatika, kommunikáció) és a hatékonyság valamint az eredményesség. Ha én egy folyamatot nem értek igazán, nincs is rá stratégiám, nem látom át, nem ismerem a paramétereit, nem beszélek a benne dolgozó emberekkel, akkor nem is tudom, hogyan lehetne a megfelelő irányba mozdítani. Hiába a technológia, csak több adatom lesz, de nem leszek okosabb, mert nem tudok jókat kérdezni. Ha ilyen rendszerekre, folyamatokra “eresztem rá” a smart dolgokat, akkor képletesen DoS-t hajthatok végre: túlterhelem a céget a rengeteg adattal, a segítségükkel valamilyen módon meghozott döntések hatásával kell harcolnom, a klasszikus vállalati kultúra alapján bekövetkező felelősség keresés és a hibák kijavítása kapacitásokat igényel. Arról nem is beszélve, hogy a bevezetett technológia létszámot köt le és/vagy pénzbe kerül. Az adatokat tárolni kell valahol, költeni kell a biztonságra, és azokra a rendszerekre, amelyeknek a kérdéseket tesszük fel és persze azokra is, akik a jó kérdéseket felteszik (ráadásul ők nem az átlagos munkatársak lesznek, ezen is érdemes egy keveset gondolkozni).

Természetesen hazabeszélek, amikor azt mondom, hogy a smart világ igazi haszonélvezői a valóban lean cégek lesznek, lehetnek. Mert ők jó eséllyel ismerik saját magukat, tudják mik a valódi problémák és mik azok valódi okai. Tudják, mikor segít a technika és milyen technika kell pontosan. Az nem mindegy ebben az esetben, hogy gyártunk vagy szolgáltatunk. Ahogy a már említett cikkben is olvasható:

“To really improve productivity — and to be honest about what it means — you first have to gain a level of organizational self-awareness to understand what work actually drives value at your company, and then direct employees towards these tasks. This is pretty straightforward for manual work (e.g., assembly lines), but extremely complex when it comes to knowledge work.”

Gondoljuk csak el próbaképpen, mit segített nekünk az e-mail. Mire volt megoldás? Tényleg segített? És aki most bólogat, mert azt mondja, hogy sokkal ilyenebb meg olyanabb lett a kommunikáció, az azt is gondolja végig, mire utal a több ezer, gondosan (5S szerint) könyvtárakba rendezett e-mail, hogy mennyi időt vesz igénybe az elolvasásuk, a rendszerezésük, a megválaszolásuk vagy éppen törlésük, arról nem is beszélve, hogy sokfelé az olvasatlan levelek külön könyvtárat kapnak, olyan sok van belőlük. Majd a fenti idézet alapján bizonyítsa be magának egy A4-es lapon, hogy mindez hogyan segíti vállalatát a sikeres működésben, az értékteremtésben. Hogy miért lesznek mindettől elégedettebbek a munkatársak és az ügyfelek.

Az említett cikk hatékonyság téren is csavar egyet a történeten, mert azt nem egyén vagy team szinten kezeli, hanem vállalat szinten. Az én kiegészítésem pedig ehhez az, hogy erre a kihívásra egészen jó ötlet smart megoldásokat bevetni. Persze ehhez először jó alaposan meg kell ismerni a cégünket (jövőkép, küldetés, stratégia, ügyfelek, munkatársak, partnerek, kompetenciák,folyamatok, technológiák), például a lean segítségével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*