Tudom, mennyit kerestél tavaly Áron!

Szembejött ez a cikk a minap az interneten a Facebookon (valahol olvastam, hogy az internetezők megdöbbentően magas részének egyre inkább a Facebook jelenti az internetet…). Nagyon érdekes kezdeményezés, jó hogy írtak róla. A cikkben azonban van szerintem néhány szerencsétlenül megfogalmazott gondolat, például ez:

“…abban a pillanatban, ha a fizetési rendszer átlátható lesz – vagyis nem csak az alapfizetéseket ismeri mindenki, de a bónuszokat, jutalmazásokat is – pontosan láthatóvá válnak a teljesítmények, megszűnnek a külön alkuk.”

A teljesítmények szerintem nem a fizetési rendszer átláthatóságával lesznek láthatóak, hanem a megfelelően meghatározott célrendszerek, mérési rendszerek és az eredmények publikálása következtében. A fizetés és a teljesítmény között egyébként (általában) valóban van kapcsolat, ahogy ez a mondat rá is világít:

“Ráadásul így arra sincs lehetőség, hogy az új – esetleg versenytárstól átcsábított – kolléga sokkal jobb fizetést harcoljon ki magának, mint az ugyanabban a pozícióban dolgozó régi.”

Már miért is ne történhetne ilyen? A kért fizetés az illető piaci értékét jelképezi, ha jól tudom. Ha valaki frissen érkezőként sokkal több értéket jelent a vállalatnak, akkor miért is ne keressen többet? Sőt, még jó is lehet, ha többet keres, ha többet tud, teljesít, mert ez szerintem motiválóan hat a vállalatnál régebb óta dolgozó, sajnos sok esetben elkényelmesedett, a (szerintük) megváltoztathatatlanba beletörődött kollégák számára. Egyébként nem pont az eltérő teljesítmények miatt van a fix alapbér mellé a havi bónusz?

Beleolvasva a cikkhez érkezett kommentekbe rögtön feltűnt, ahogy azt bizonygatják az emberek már megint, hogy ez az egész miért nem jó, miért nem alkalmazható máshol, és így tovább (és persze megy a személyeskedés, ahogy kell). Pedig a kezdeményezés szerintem jó, és természetesen folyamatosan fejleszteni kell, ahogy a megkérdezett alapító is elismerte. Ahogyan azt sem állította, hogy mindenki hülye, aki nem így dolgozik. Csak bemutatta, hogy náluk hogyan megy. Amolyan best practice, aztán mindenki azt csinál, amit akar.

Az egyik hozzászólás különösen érdekes:

“Eszembe jut egy történet, egy lógós munkatársamról véletlenül kiderült hogy több pénzt kap mint a másik, brutál profi, szorgalmas munkatársam. ez utóbbi el is húzott gyorsan a cégtől.”

Az a kolléga nem a fizetések transzparenciája miatt ment el, bár ez adhatta a végső lökést. Azt spekulálom ki a dologból, hogy az átláthatóság (nagyon helyesen) rámutatott arra, hogy a teljesítményeket nem figyelik, a vezetők nem foglalkoznak ezzel az alapvető feladatukkal, ezt elégelte meg a kolléga. Azt szerintem tudta, hogy a másik nem igazán dolgozik, és már az is zavarta, de a hab a tortán az volt, amikor kiderült, hogy ezért milyen szépen díjazzák.

One thought on “Tudom, mennyit kerestél tavaly Áron!

  1. Véleményem szerint a Neticle Technologies cég stratégiája követendő példa lehetne, amennyiben jelen van egy megfelelő teljesítmény értékelés a cégen belül. Amíg azonban nincs ilyen, addig a dolgozó (én is) azt gondolná, hogy amennyiben kollégája jobban keres akkor jobban is teljesít nála, ez azonban megfelelő teljesítmény értékelés hiányában nem dönthető el. Az hogy hasonló munkakört betöltő munkavállalók fizetése eltér lehet, hogy ösztönzi a munkavállalókat arra, hogy jobban teljesítsenek, de el tudom képzelni azt a szituációt is, hogy egy versengő helyzet alakul ki az illetők között és ezzel a szervezeten belüli feszültség nőhet ami a szervezet leépüléséhez is vezethet. A nyilvános fizetésekkel szerintem leginkább a vezetőket lehet motiválni arra, hogy olyan teljesítmény értékelő rendszert vezessenek be amely az egész szervezetre nézve megalapozza az egyéneknek járó fizetést.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*