Smart dolgok, AI és egyéb állatfajták

Voltam a héten a győri Széchenyi Egyetem innovációs rendezvényén és ott hallottam, láttam dolgokat. Jó és érdekes dolgokat (pl. egy dögös elektromos autót), és ha én jó és érdekes dolgokat hallok, rögtön azon kezdek morfondírozni, hogy mi is van a dolgok mögött. Ezt persze sokan utálják bennem, mondván minek kell mindenről filozofálni, meg utánajárni, meg minden, miért nem lehet egyszerűen csak örülni neki. Megpróbálom elmondani. Főleg azért, mert meglepetésemre Győr már majdnem, de tényleg mindjárt smart city.

Azzal kezdtem, hogy ez egy hosszú bejegyzés lesz, de lesz idő a hétvégén és a következő bejegyzést kicsit el is tolom. Mivel hogy utánajártam, mi az, hogy smart és ettől komolyan izgalomba lehet jönni. Mindegy, hogy city vagy factory vagy car az ami smart. Úgy nagyjából és nagyon zanzásítva a következőket tartom fontosnak kiemelni:

Within the modular structured Smart Factories of Industry 4.0, cyber-physical systems monitor physical processes, create a virtual copy of the physical world and make decentralized decisions. Over the Internet of Things, cyber-physical systems communicate and cooperate with each other and with humans in real time, and via the Internet of Services, both internal and cross-organizational services are offered and utilized by participants of the value chain.”

“The goal of building a smart city is to improve quality of life by using technology to improve the efficiency of services and meet residents’ needs… Smart city applications are developed with the goal of improving the management of urban flows and allowing for real time responses to challenges” (mindkét idézet a Wikipédiáról való, és sajnos egyik sincs meg magyarul…)

Alapvetően mindkét kiragadott gondolat arról szól, hogy a technológia alkalmazásával fejlődést érjünk el, kényelmesebb, biztonságosabb és nem utolsósorban hatékonyabb világot kialakítva.  Abszolút támogatható a történet, és csak remélni tudjuk, hogy rövidtávon nem mutyisodik a történet és hosszú távon nem ítélnek minket zavaró tényezővé a megoldás egyes, addigra öntudatra ébredt elemei (lásd később). Mindkettő reális veszélynek tűnik, láttunk mi már karón varjút 😀

Van természetesen az egésszel kapcsolatban a fenti két dolgon kívül néhány egyéb aggályom is. Például hogy ha a magyar oktatási rendszerrel még sokat vacakolunk, akkor ugyan kik okosítanak fel majd mifelénk városokat és cégeket? Mivel a bevándorlók kizárva, marad az, hogy majd egyéb európai népek. Sok pénzért, de ez benne a kisebb probléma. Butának lenni a smart világban szerintem ugyanis elég veszélyes, nem igazán jó és vonzó vízió. A smart dolgokat ki kell találni, amihez piszkosul ismerni kell az egyik oldalon azt, hogy mi és hogyan működik (folyamatismeret, rendszerszemlélet, társadalom ismeret, szervezetfejlesztés, változáskezelés, és a többi), a másik oldalon pedig azt kell tudni, milyen megoldásokból lehet választani és melyik mire jó (ICT). Aztán ott van még a kitalált dolgok bevezetése, üzemeltetése és folyamatos fejlesztése. Ha például a fejlesztés elmarad, akkor úgy járunk, mint Douglas Adams a határidőkkel:

I love deadlines. I love the whooshing noise they make as they go by.

Azaz max a suhanást halljuk majd, amikor elrobog mellettünk a világ. Semmi kétség, a kihívás komoly, és szerintem aki fél attól, hogy mi lesz a munkahelyével ebben a folyamatban, az most kezdjen a továbbképzésen, átképzésen gondolkodni. Az internet tele van jobbnál jobb listákkal a jövő munkahelyeiről és a azokról, amelyek megszűnnek, nem mondhatjuk, hogy az egész váratlanul ér majd minket.

A másik, ami eszembe jutott (és ehhez beleolvastam a waitbutwhy blog bejegyzéseibe, amit egy nagyon kedves ismerősöm ajánlott a minap), hogy mint minden változással, ezzel is lehetnek úgy sokan, hogy például áá, ez minket még nem érint. Az IOT, meg az Ipar 4.0 és a társai, meg a mesterséges intelligencia és a többi, dehogy. Az legyen a hanyatló nyugat ópiuma, nálunk máshogyan mennek a dolgok. Vagy azt mondjuk, hogy az én életemben biztos nem. Pedig de.

We are on the edge of change comparable to the rise of human life on Earth. (Vernor Vinge)

Az említett blog egyik bejegyzése rávilágít, hogy már most is tele vagyunk ANI-val. Ami az Artificial Narrow Intelligence rövidítése és olyan eszközöket foglal össze, amelyek egy területre specializáltak. És emellett nagyon itt vannak velünk, tele van vele az autó, amiben ülünk, a telefon, amit használunk, és az interneten begépelt kereséseinkre is ilyen eszközök válaszolnak, ezek figyelik a netes viselkedéseinket, lefordítják a mondandónkat, repülnek a repülőgépeinkkel, kezelik a pénzünket, diagnosztizálják a betegségeinket, és így tovább. Tim Urban, a blog írója szerint minden egyes új ANI egy újabb elem a lépcsőben az AGI majd az ASI felé. Az AGI az Artificial General Intelligence, már ember szintű intelligencia, még nem tartunk itt, de agyalunk rajta. Az ASI az Artificial Superintelligence, ami nekem úgy tűnik, hogy Asimov pozitronrobotjainak a szintje. R. Daniel Olivaw, érdemes utánaolvasni.

Ezek a dolgok jönnek. Azért jönnek, mert mi homo sapiens vagyunk, az értelmes ember. Vérünkben van a fejlődés, a fejlesztés. Néha meglepődünk, hogy ilyenek vagyunk és hogy mi mindenre vagyunk képesek és ez jó így, mert a fékek és ellensúlyok, a kritikus kérdések, a vélemények ütköztetése lényeges ebben a témakörben. Főleg, mivel a kutatók véleménye szerint az egyik lehetséges kimenet a halhatatlanságunk, a másik viszont a kipusztulásunk. Nem igazán mindegy, még nekem sem, pedig ez biztos nem következik be az én életemben 😀

Vagy mégis, ahogy ez az ábra mutatja (forrás: http://www.motherjones.com):

http://assets.motherjones.com/media/2013/05/LakeMichigan-Final3.gif

Kanyarodjunk vissza a talaj közelébe. Ha ez az egész tényleg ilyen gyors, akkor ez azt is jelentheti, hogy aki nincs már fent ezen a vonaton, annak vajon mit mond a menetrend? Lesz még mire felszállni, ha vacakolunk? Ha még számolgatjuk, hogy megéri-e, hogy kifizetődik-e. És van itt még valami, ami nem nagy okosság, megírom: ha kimegyünk külföldre, ott is ez van, sőt, még inkább így van. Aki itthon sem érzi a késztetést a fejlesztésre, fejlődésre, az mire számít(hat) ott kint? Szóval érdemes tanulni, fejlődni, fejleszteni. ha nem hagyják, akkor menni kell tovább, máshová, előre, balra vagy jobbra, de semmiképpen sem szabad egy helyben állva tanakodni.

Nagyon várom a véleményeket, megjegyzéseket, javításokat, kiegészítéseket, kritikát.

És mivel azt tanultam, hogy a kezdés mellé befejezés is kell, gondoltam megosztom Önökkel a bevezető történet következő részét:

dilbert_robot_2

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*