A helyes kérdések

“… bárki képes arra, hogy ellenőrizze a műszereket, összegyűjtse a válaszokat, és rutin feladatokat hajtasson végre. Ám a lényeg mégis az, hogy kiterjesszük a kutatásokat, és kigondoljuk, miként lehet feltenni a helyes kérdéseket. Ez pedig nehéz dolog…” (Isaac Asimov, Robottörténetek, I. 1940-1976)

Még mindig találok cikkeket, amelyekben azzal riogatnak minket, hogy a robotok elveszik a munkánkat. A veszély jelentős és valós, de szerencsére Asimov megírta már az egész sztorit, így én nem aggódom 😀

Szerintem a lényeg az, hogy minél többen keressük a helyes kérdéseket. Elsősorban nem a kényes kérdésekre gondolok, amelyeket esetleg politikailag nem előnyös feltenni, mert van ezeken kívül egy rakás más kérdés is. Egy vállalatnál éppúgy, mint egy országban.  Láttam már olyan esetet, amikor sok értékes adaton ültek az adott cég munkatársai, olyanokon, amelyekből némi ráfordítással értékes információ lehetne, de nem ismerték fel a lehetőséget. Miközben tudták, ismerték azokat a folyamatokat, amelyek gyűjtötték ezen adatokat, valamiért nem gondoltak arra, hogy ezek az adatok bizonyos módon csoportosítva, sorba rendezve, más adatokkal összekapcsolva alkalmasak problémák okainak feltárására, trendek észlelésére, beavatkozásra. Igaz a megállapítás, hogy big datákon ülünk, de tapasztalataim szerint ezekből nem igazán lesz smart data, mert túl sokan döntöttünk úgy, hogy kényelmesebb és egyszerűbb a rutin feladatokat végrehajtani.

Sebaj. Olyan ember mindig lesz, aki megváltoztatja a fennálló helyzetet, aztán irigykedhetünk és/vagy szidhatjuk ezerrel. Az is megy rutinból…

One thought on “A helyes kérdések

  1. Pedig adott esetben egy alapvetően jól teljesítő ország iparát is fel lehetne lendíteni – vagy legalább javítani annak mutatóin – olyan tudással rendelkező szakemberek segítségével, akik képesek felismerni az ilyen helyzeteket, és tisztában vannak ezek “erejével”. Ennek a hatékonyságát csak fokozná ha többen foglalkoznának hasonló kérdésekkel egy adott cégen belül. Lehetséges, hogy még mindig túlságosan elzárkózunk, félünk az újtól, aztán meg tényleg szidjuk azt irigységből aki mégis meg meri húzni húszra azt a bizonyos lapot.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*