Hiszem, ha látom

Egy ügyfelemnél nemrég problémát elemeztünk és  (remélhetőleg) oldottunk meg a Toyota-kata nyújtotta lehetőségekkel. Kijelöltük és megfogalmaztuk a problémát, annak hatásait a folyamat ügyfeleire és magára a szolgáltatóra nézve, kijelöltük a célállapotot, elláttuk mérőszámokkal, leírtuk a jelenállapotot, a célállapot mérőszámai alapján számszerűsítettük is. Felsoroltuk, mit tettünk eddig a probléma megoldása érdekében és mit értünk el ezekkel az intézkedésekkel, majd (mivel a célállapotot nem értük még el), összeállítottunk egy több intézkedésből álló 1 hónapos csomagot.

A rendezvény 2 óráig tartott a folyamat helyszínén, a végén megkérdeztem a résztvevőket, akik először vettek részt ilyen workshopon, hogy mit szólnak magához a módszerhez. Általános visszajelzés volt, hogy a módszer strukturált és egyszerű, aztán egyszer csak az egyik résztvevő azt találta mondani, hogy majd meglátjuk mi lesz az eredmény. Ott a helyszínen igazat adtam neki, hiszem, ha látom, ahogy a mondás is szól, de aztán elgondolkoztam ezen egy kicsit. A módszer eljuttatta a csapatot 5 intézkedésig. Még nem tudjuk, hogy ezek valóban a jó megoldásokhoz segítenek-e minket, ezt pontosan 1 hét vagy 1 hónap múlva látjuk majd. Akkor kiderülhet, hogy melyik ötletünk volt jó, és nem szégyen, ha valamelyik nem lesz az. Akkor majd kielemezzük, mi volt rossz a gondolatmenetünkben vagy éppen a hozzáállásunkban. Ezt a folyamatot én nem látom rossznak, sőt, kifejezetten fontosnak és hasznosnak gondolom. Lehet, hogy ez az elemzés rámutat majd a módszer fejlesztési lehetőségeire, de összességében nem hiszem, hogy az ötletek vagy azok eredményei túl szorosan összefüggenek a Toyota-katával, és ha valami nem sikerül, akkor azt egyértelműen ráfoghatjuk a módszerre. Viszont kétségkívül sokkal egyszerűbb, mint saját magunkban keresni az okokat.

3 thoughts on “Hiszem, ha látom

  1. Kedves Kővári Róbert!

    Érdekes a felvetés, amit megfogalmaz pár mondatban ebben a posztjában. Magam is sokszor így vagyok:”hiszem, ha látom.”. Sajnos, nem sajnos, most elgondolkozva ezen, arra jutottam, nem kellene ennyire negatívan hozzáállni sok dologhoz. De kérdem én: mit várunk, ha ilyen világban élünk, mint a mai? Annyi szélhámos van, aki csak légből jött mondatokért egész vagyonokat kér el laikusoktól. Az ember a barátaiban sem mindig bízhat meg, nem hogy idegenekben. Miért higgyen egy olyan embernek, aki életében nem látott, hogy az amit ő mond jó, és jobbá teszi életét, munkáját, cégét, stb… Mindig mások véleményére hagyatkozunk, hogy esetleg valaki próbálta-e már a szolgáltatást, milyen véleménnyel van róla. Vagy éppen az adott személytől kérünk referenciát. De ha jó visszajelzéseket is kapunk sem biztos, hogy nyugodt szívvel belevágunk ilyen dolgokba. Ráadásul a rohanó világot tekintve, akkor és azonnal akarunk kimagasló eredményeket kapni, ami, ahogy írta Ön is nem lehetséges, hiszen mindennek van átfutási ideje. Egyik percről a másikra semmi sem fog megtörténni.
    Kíváncsi vagyok Önök ezt, mint a szakmában dolgozók és ilyen szituációkat megélők, hogyan látják és élik át ezeket? Magukhoz ha gonddal fordulnak és segítséget kérnek, mindenképpen már úgy mennek, hogy teljesen biztos, hogy megfogadják az Önök tanácsait, vagy így is vannak, akik bizalmatlanok maradnak esetleg “eltűnnek az éterben” idővel? Hogyan győzik meg az embereket, hogy amiről beszélnek és amit tanácsolnak az nem csak úgy légből kapott, hanem van is alapja? Félreértés ne essék, most ismerkedem a lean fogalmával és rettentően meggyőzött. Nagyon kíváncsi vagyok és teljes mértékben támogatom ezeket az ismérveket, viszont sajnos ismerem az emberek nagy részét, akik gyorsan akarnak meggazdagodni kevés energiabefektetéssel, meg magamat is, aki meg sok átverést is megélt eképpen sokkal pesszimistábban közeledik az újhoz és az ismeretlenhez. Önök szembesülnek ilyenekkel vagy szerencsére mindenki pozitívan fogadja a lean-t és nyitott erre az új, forradalmi elgondolásra?

  2. Véleményem szerint alapvető problémája a mai társadalomnak a jövőtől való félelem, a bizalmatlanság, a másokra való feltétlen támaszkodás. Érthető, hogy ez a korábbi tapasztalatok alapján alakul ki az emberekben, és megteremti a radikális változásoktól mentes “biztonságos” mindennapokat, ugyanakkor úgy gondolom, hogy a mai világban ez nem vezethet sehova. Le lehet ugyan élni így is egy egész életet, de a célok elérésének egyik legfontosabb alapja lehetne, hogy a jövőtől nem félni kell, hanem várakozással tekinteni rá, és a felmerülő problémák megoldását élvezettel, a napos oldalról kell megközelíteni, hiszen ettől lesz élvezhető életünk.
    Biztos vagyok benne, hogy Róbert és kollégái is tudnának olyan példát mondani, ahol megfutamodtak az ügyfelek, és visszatértek a jól bevált (vagy csak úgy gondolták, hogy az) kerékvágásba. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy aki nem látja ezen folyamatokban a fejlődés lehetőségét, és a kiküszöbölt hibák kedvező hatásait – akár van azoknak közvetlen hatása a végkifejletre akár nem – az hibás szemlélettel vizsgálja a történéseket, ugyanígy az is, aki azonnali eredményeket vár.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*