A nem versenyzésről

Két cikket illetve egy témát ajánlanék figyelmükbe. Az egyik a nem versenyzésről, a másik az együttműködésről szól.

Ismerőseim, volt munkatársaim, jelenlegi ügyfeleim közül meglehetősen sokan futnak. Munka előtt, után, általában. Regős Bendegúz óta pontosan ismerjük a futás jelentőségét, az életben betöltött szerepét:

Megmondom úgy, ahogy van, nekem soha életemben nem volt sürgős dolgom, és én mégis annyit szaladtam, hogy majd leszakadt a két bokám.

Szóval a futás sok mindenre jó, azt mondják. Az első cikk, amit olvasásra ajánlok, a futás és a versenyzés (vagy inkább a nem versenyzés) kapcsolatáról és a motivációról szól. Valamint arról, hogy a futás, bár magányosok sportjának tűnik, nem mindig az:

Szakértőnk szerint az is jó megoldás, ha olykor másokkal közösen futsz. Néha szükség van arra, hogy szembesítsen vele valaki, hogy a versenyzés nem minden.

A másik cikk az együttműködés előnyeiről szól. Különös kihívás ez kis hazánk individualista polgárainak… A cikkben egyébként még a szinergiákról is szó van, ami egyik személyes kedvencem, kihasználásuk a Bullshit generátor egyik alapköve 😀

Mindkét téma aktuális. Ami számomra elgondolkodtató, hogy az általam az itthon megismert szervezetek felépítése mintha nem igazán támogatná a klasszikus, szakmai szervezeti egységeken túlnyúló együttműködést. Pedig ez sok mindennek az alapja lenne. Az egyik, ami azonnal eszembe jut (mert eléggé fel van pörgetve): az innováció.

One thought on “A nem versenyzésről

  1. Nagyon örültem neki, hogy a “nem versenyzés” és az “együttműködés” témákat egy bejegyzésben láthattam, és a cikkek is érdekesek voltak. Nekem ezekkel kapcsolatban mindig az a tapasztalatom, hogy szoros kapcsolat van köztük, ugyanis sokszor csak együttműködésre, kooperációra van szükség, és az ember versenyzés nélkül is elsőnek érezheti magát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*