Megoldják a gépek!

A világ gyorsan változik, a hibákat ma már megkeresik helyettünk a gépek. A problémaazonosítás leegyszerűsödött az automatizálás, robottechnika, a virtualizáció révén. Ezek mind munkahelyek sokaságát váltják ki, már ma is, de holnap biztosan. Érdemes a problémák megoldására fókuszálni… Iskolában / s ha karrierelakadás van, akkor a karriertanácsadásban, a karriercoachingban nagyobb teret kell adni a gyakorlatnak, a kipróbálásnak, a becslésnek, a modellezésnek, a szimulációnak, a játéknak, az esettanulmányoknak . (forrás: HR Portal)

Ez legalább két gondolat. Az elsővel nem igazán tudok egyetérteni, a másodikkal viszont teljes mértékben.

Az első gondolatban szerintem már a felütés is zavaró: a hibákat ma már megkeresik helyettünk a gépek, szól az állítás. Ezek szerint az idézet második felében szereplő coaching szakma képviselői csak úgy üldögélnek odahaza a kandalló előtt és várják, hogy a Gépek szóljanak, ha “hibás” vezetőt vagy munkatársat találtak. Ugye, hogy nem! Egy programban, egy gyártó berendezésben, egy autóban lehet, hogy egy másik gép, egy diagnosztikai szoftver találja meg a problémát, ez tényleg leegyszerűsödni látszik. Ez azonban nem vonatkozik már a termelésben sem mindenre, a szolgáltatásokról nem is beszélve. Akármilyen jó is egy mérőszám rendszer, akármilyen szuper intelligens big data megoldást alkalmazunk, valakinek fel kell tennie a megfelelő kérdéseket és értékelni kell a válaszokat. A a hibakereső lánc elején álló első gép mögött  emberek ülnek egyelőre. És emberek hozzák a döntéseket is.

Már többször írtam arról, hogy lehet, egyszer a tanácsadók, trénerek, coachok, egyéb specialisták munkáját is átveszik a gépek, de még nem tartunk ott. Szinte kivétel nélkül minden eddigi munkámban az egyik legnehezebb feladat a probléma pontos meghatározása, a valódi okok megtalálása, megnevezése volt. Jó lenne, ha nem hitetnénk el az olvasókkal, hogy csak bekapcsolják a számítógépet, belépnek a céges szoftverbe és az ott találtak alapján simán elirányítgatják a céget. Ezzel próbálkoztak már tanácsadó cégek az elmúlt 20 évben és szerintem a vállalatok hatékonyságán és eredményességén jól látható, hova vezethet ez az elmélet…

Abban viszont már teljes mértékben egyetértek az íróval, hogy egy dolog a problémát megtalálni, az igazi kihívás, az érték a megoldás. A jó megoldáshoz azonban elengedhetetlen a jó problémafelvetés, a jó ok-okozati elemzés, a tények (amiket én találtam, én ismertem fel) és az adatok (amiket máshonnan kaptam) különválasztása, de legalábbis megfelelő értékelése. Végül ott van a legfontosabb: a tényekkel való szembenézés. Saját felelősségünk és mások szerepének megállapítása, pontosan ebben a sorrendben. Ezt valóban tanítani kellene. Akár már az általános iskolában is. A kipróbálást, a szimulációt, a modellezést pedig akár a munkahelyen is alkalmazni lehetne. Akkor is, ha veszélyesnek tűnik, mert a kipróbálásnak nem mindig siker az eredménye. Tanulni viszont a kudarcból is lehet. Gyermekként ezt teljesen természetesnek vesszük, kár, hogy felnőtt korunkra elfelejtjük.

Hiába egyre okosabbak a gépek, egyelőre még nem tárnak fel és oldanak meg komplex problémákat helyettünk. Talán ez a szerencsénk! Képzeljük el mi lesz, amikor a mesterséges intelligencia rájön egy ilyen eset után, hogy már megint egy ember figyelmetlensége miatt pazarolta a drága gépidőt… lehet, hogy csöppet mérges lesz. Mint ez az úr itt:

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*