Egy lehetséges jövő

Ma az MLBKT konferenciáján Dévai Zolival közösen riogatjuk a logisztikusokat egy előadás erejéig. Azzal ijesztgetjük őket, hogy sajnos ők is rajta vannak a listán. Nem a medve listáján (arról ui. könnyű lekerülni), hanem az automatizálás által veszélyeztetett állások listáján.

Zoli talált egy érdekes tanulmányt a témával kapcsolatban, ennek a végén olvasható egy lista a szakmákról és az érintettség arányával. Ez utóbbi a számítástechnika/informatika fejlődését veszi figyelembe. és ennek következményeivel kalkulálja a valószínűséget. A logisztikusok az 55. helyen szerepelnek, de nem ez az érdekes, hanem az első helyezettek.

Rákerestem a 3. legbiztosabb állásra, az Emergency Management Director-ra. Találtam is egy kiírást, benne a feladatok leírásával. Ilyesmiket találtam:

Provides leadership and facilitates collaboration in preparing the university for emergencies and recovery. Guides campus leaders in the creation of integrated, risk-based mitigation and continuity plans. OK, a leadership és a collaboration ma nehezen képzelhető el robotokkal, mert a “robot” szóhoz még nem társítjuk az ember kinézetű és viselkedésű androidokat.

Prepares, coordinates, and keeps current the university’s crisis management and business continuity plans. Ezt egy robot lehet, hogy jobban, körültekintőbben el tudja végezni, mint egy ember, mivel sokkal több változót tud kezelni, sokkal több információt tud áttekinteni. A kérdés az, hogy mennyire lesz empatikus a programja.

Attends emergency preparedness meetings with local, regional, state and federal agencies, and reports recommendations to university administration. Az egyik robot majd egyeztet a többivel. Hol itt a probléma?

Identifies systems and operations weaknesses and recommends solutions. Na ebben biztosan jobb lesz a robot, mint az ember.

És így tovább. Én ezen kiírás alapján dolgoztam, lehet tovább mazsolázgatni. Vannak “emberibb” feladatok benne, de lehet, hogy ez csak ideig-óráig lesz így. Nekem személyes kedvencem a Performs other job-related duties as required, azaz a “minden más, amire a vezető utasítja”. A robot ezeket valószínűleg morgás és visszabeszélés nélkül ellátja majd, ha belepasszol a robotika 3 törvénye szabta keretekbe.

Félre ne értsenek, én sem rajongok kifejezetten ezért a jövőért, de vannak olyan szereplői a rendszernek, akiknek a motivációi ebbe az irányba viszik a világot. Lehet és valószínűleg kell is majd ellenállni, de nem a géprombolók hozzáállásával. Inkább a normális párbeszéd igényével, hogy olyan jövő keletkezzen, amely a kevesek (nagyvállalatok) mellett a többségnek (társadalom) is megfelel. Az érdekes az, hogy mindez egy olyan jövő, amelyet nem tudunk elkerülni, mert ezek a fejlesztések már körülvesznek minket! Mivel az egyének számára előnyökkel is járnak ezek a dolgok, mire észrevesszük, már nem lehet megállítani a folyamatot.

Azt a kérdést már csak egész halkan tenném fel, hogy mi vár egy olyan országra, ahol éppen most a gimnáziumi képzést kritizálják. A ” jó szakmunkásképző intézetben megszerzett szakma” talán hamarabb tűnik el az automatizálás miatt, mint az általában gimnáziumi képzésekre alapuló, felsőfokú végzettséget igénylő szakmák. Védve egyik sincs, látjuk a listán, de vajon melyik ad több lehetőséget az alkalmazkodásra?

3 thoughts on “Egy lehetséges jövő

  1. Kérdés, hogy mi való előbbre: a rendszer bizonyos szereplőinek motivációi, vagy az emberiség érdeke?

    Na, ezt pont egy robot tudná jobban eldönteni, mint egy ember. 🙁

  2. Szerintem is mindez egy olyan jövő, amit nem tudunk elkerülni, de szinte biztos vagyok, hogy az én korosztályom már nem fogja azt megélni. Hiába fejlődik nagyon gyorsan a számítástechnika, meg a robottechnika, ha mondjuk meg is jelenne egy teljesen jól működő, megbízható android, akkor is biztos horrorisztikus ára lenne. Magyarországot meg pláne nem fenyegeti szerintem az a veszély, hogy ellepnek majd minket a robotok. Ezért is én nem félek, hogy ne lenne majd a szakmunkásoknak munkájuk, de az említett példát, a logisztikusokat se féltem. Úgy gondolom, az idő múlásával a szakmák inkább átalakulnak, minthogy megszűnnek. Csak fejleszteni kell magunkat, lépést kell tartani az újításokkal, és akkor akár legelsőként legjobbak lehetünk egy újfajta szakterületen.

  3. Újabb kérdés: biztosan minden újításra szükség van? Biztos, hogy ha nincs rá szükség, csak “bizonyos szereplők motivációi” abba az irányba visznek minket, hogy létrejöjjenek ezek az újítások, akkor nekünk kutyakötelességünk lépést tartani az újdonságokkal – ezzel is megfelelni “bizonyos szereplők” elvárásainak, akiket csak egy dolog hajt: a minél nagyobb profit?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*