Mágikus kilenc

A szakirodalom tele van mágikus számokkal, leginkább a valami vagy valaki 3,5, 7 vagy 9 legfontosabb jellemzőjét, tulajdonságát szokták felsorolni. Például a sikeres vezető 5 tulajdonsága. Vagy éppen 9, ahogy legutóbb a HBR két publicistája összegyűjtötte. Csakhogy most nem a siker, hanem éppen a sikertelenséghez vezető 9 tulajdonságot, amelyek a következők lehetnek (nem szó szerinti fordítás, inkább csak címszavak, saját tapasztalatokkal fűszerezve):

Tunyaság, lustaság; a múltban, saját tapasztalataikban túlságosan bízó vezetők egyik jellemzője. Ők azok, akik nem nagyon mozdulnak ki a komfortos irodából, nem járnak a gembán, nem gyűjtenek adatokat a döntéseikhez személyesen (jelentésekből dolgoznak), nem igazán kezdeményeznek.

A váratlan helyzetek bekövetkezésének alábecsülése; az tény, hogy nem pozitív élmény mindig a rosszra készülni, de a szerencsében bízni nem kifejezetten jó stratégia! Ezek azok a vezetők, akik szerint az FMEA, a rizikó menedzsment valami úri huncutság, sokba kerül és eddig sem történt velünk semmi, mert annyira jók vagyunk!

Döntésképtelenség; az előbbi történet egyik változata, a “kérek még egy kimutatást” jelenség. Amikor a döntés miatti bizonytalanság, a következményektől való félelem miatt jól körül akarja bástyázni magunkat, levédené a vezető azt a bizonyos testrészét, ezért kér még egy elemzést, bekapcsol még egy másik osztályt, vezetőt, megpróbálja megosztani a felelősséget. Van aki addig halogat, amíg a probléma látszólag magától meg nem oldódik. Pedig egy rossz döntésből lehet tanulni, az elodázott döntésből nem nagyon.

A múltba révedés; “nálunk ez így megy 10/20/még több éve, eddig is elvoltunk valahogy, ezután is elleszünk”. Abból dolgoznak, amit 15/25/még több éve tanultak, azokban a feltevésekben, tudományokban bíznak, amik már bizonyítottak. Akkor is, ha közben megváltozott a környezet és vannak új módszerek, eszközök.

Stratégia hiánya; ha nem tudjuk hova tartunk, sokféle irány tűnhet jónak.

Függőség; a döntésképtelenség egyik alfaja. Amikor a döntéshez már tényleg csak egy adatot várunk egy másik vezetőtől, aki esetleg ugyanúgy vár valakire, és így tovább. Az önálló döntéshozás és az azzal járó rizikó tudatos kerülése.

Elszigeteltség; a vezető mindent tud és ráadásul jobban. Beosztottai nem gondolkodók, hanem kivitelezők. Nincsenek a vezető körül elérhető távolságban szakértők, akiknek a véleményére a döntés előkészítésekor támaszkodni lehetne.

Szakmai tudás hiánya; az előző probléma másik megközelítése. Amikor a vezető nem ért a szakmai kérdésekhez, ezét hiába vannak szakértői, nem tudja érdemben értékelni a tőlük kapott, esetleg részben vagy egészben eltérő javaslatokat. Ez vezethet döntésképtelenséghez vagy függőséghez.

Kommunikációs hiányosságok; a vezető nem tudja jól kommunikálni, hogy mit, miért, hogyan, mikor, mikorra kell elvégezni, mit, miért pont úgy döntött, ahogy. Ha nem értik a munkatársak, mit és miért kell elvégezniük, akkor az amúgy jó döntés kivitelezése is problémás lehet.

Érdekes összefoglaló. Az egyik kommentelő nagyon helyesen tette hozzá a cikkhez, hogy jó és rossz döntés nincs, csak a döntés van, aztán majd az Élet minősít 😀

One thought on “Mágikus kilenc

  1. A cikk olvasása közben eszembe jutottak középiskolás éveim. Nem áll szándékomba kritizálni, vagy becsmérelni akárkit, csak érdekesnek tartom, hogy ezen tulajdonságok a tanároknak, az órákra szintúgy negatívan hatnak.
    Az első három tulajdonság a diákokra vetíthetők főként: Lustaság alap, Váratlan helyzetek: Egy röpdolgozat, Döntés képtelenség: a tanulás halogatása…
    A maradék címszavakról, szerintem mindenki feltud idézni egy-egy tanárt, vagy csak legalább beleképzelni a helyzetbe :).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*