Célok, elvárások, álmok

Workshop elején kérdezzük a résztvevőket a céljaikról (a workshoppal kapcsolatban). Nem tudják  megmondani, mert nem is tudják, miről szól a workshop, így nem tudnak elvárásokat mondani.

Ezt elhibáztuk. Lehet, hogy még a rendezvény előtt kellett volna minden résztvevővel interjúzni. Nem lett volna könnyű, mert 30 emberről van szó, de ez csak módszer kérdése 😀 Lehet, hogy elég lett volna megbizonyosodni arról, hogy történt kommunikáció a résztvevők felé. Lehet, hogy nekünk kellett volna a vezető kezébe adni a kommunikációs anyagot. Mindenképpen tanulságos a számunkra.

Ezt elhibázták a résztvevők. Egy olyan történet szereplői lettek, amit mások írnak és ők csak eljátsszák a főbb vagy éppen a mellékszerepeket. Egyszer találtam egy jó kis gondolatot ezzel kapcsolatban a neten. Valahogy úgy hangzott, hogy ha nincsenek álmaid, akkor egy szép napon arra ébredsz, hogy mások álmait hajtod végre (és ráadásul még nem is fizetnek érte eleget). Ezt elmondtam a résztvevőnek is. Remélem, hogy tanulságos volt a számukra…

7 thoughts on “Célok, elvárások, álmok

  1. Nem látom az összefüggést. Micike honnan tudná, hogy miről szól a workshop, ha a főnöke nem mondja el neki? Sokszor annyit tudnak a résztvevők, hogy másnap 9-kor értekezlet lesz valami tanácsadó-izékkel. 🙂 Vajon Micike hibája, ha nem tudja, miről szól a workshop? Micike hibája, ha _kénytelen_ mások álmait álmodni? Szerintem a vezetőké, mert azt hiszik, hogy alapból mindenki az ő álmukat akarja álmodni, és ráadásul még azt is hiszik, hogy mindenki tudja magától, hogy ő, a vezető mit akar álmodni, vagy úgy gondolja, hogy csak az ő álma fontos, másé nem.

    Ettől függetlenül a workshop elején meg kell kérdezni a résztvevőket, hogy ők személy szerint mit várnak az “eredményterméktől”. Ezt jó lenne személyes interjú keretében (hogy ne azt visszhangozzák, amit a főnök elvár), vagy – ha más mód nincs – ott a workshopon, de fordított erősorrendben, azaz a vezető álmai maradjanak utoljára.

  2. Én értem, hogy úgy könnyebbnek tűnik, ha a vezetőt tesszük felelőssé, sőt mi több, hibássá, de ez Micikén nem sokat segít.

    Vajon ha a vezető olyan, hogy nem mondja el, miről lesz 2 napig workshop, akkor Micike miért dönt úgy, hogy nem kérdezi meg? Félelemből? Érdektelenségből? Miért kénytelen Micike mások álmait álmodni? Kényszerítették erre? Zsarolják valamivel, hogy ezt tegye?

  3. Részben mindegyik igaz. De látom, te nem Magyarországon élsz, azért kérdezed meg, hogy Micike miért nem érdeklődik a workshop iránt. 🙂

    A vezető dolga pedig igenis az, hogy motiváljon, mentoráljon, utat mutasson, stb. Akár olyanoknak is, akik már végképp elvesztették a hitüket mindenben. (De szépen mondtam. :))

  4. Még mindig nem tudom, miért fél Micike attól, hogy felelősséget vállaljon a saját életéért. Ennek semmi köze a Magyarországon éléshez, szerintem ilyen embereket bárhol máshol is találok. Én nem tartom magam csöndes, félős embernek, ez járt is bizonyos konfrontációval, de ezt is kezelhettem volna jobban, ha foglalkoztam volna ezzel eleget 😀 Nem az a jó válasz, hogy “ja, ha ebből baj lehet, akkor inkább nem szólok, várom, hogy jön a Jó Vezető és majd megszólít, kézen fog és vezet”. Ez ui. nagyon ritkán következik be, az Élet az esetek többségében egyszerűen keresztül gyalogol a Micikéken. Akkor is, ha egy egész ország épül belőlük. Akkor is, ha ők ezt borzasztóan_igazságtalannak_tartják. És amíg van, akivel nem ez történik, akinek sikerül saját életét kézbe vennie és valamennyire irányítani, addig a Micikének sajnos még szerencséje sem lesz.

    A vezetőnek szerintem nem dolga a motiválás, én azokhoz tartozom, akik szerint ilyet nem is nagyon lehet. A motiváció benne van mindenkiben, csak meg kell találnia. Ebben lehet segíteni, de ez nagy részben a szülők dolga, kisebb részben a tanítóké, tanároké, oktatóké és a végén még kisebb részben a vezetőké, mentoroké, coachoké. Ha ez a lánc már az elején sérül, akkor már nagyon nehéz lesz. Felnőtt korban nem lehet 20+ évet egy pillanat alatt, energiabefektetés nélkül bepótolni.

  5. Nekem az a véleményem, hogy a vezetők egy része kiválóan ért ahhoz, hogy a motivációt kiölje az emberből. Nekem is volt ilyen főnököm. Ennélfogva az ellenkezője is igaz: motivációt teremteni is tud.

    Mi a dolga a főnöknek, ha a motiválás nem az? Leosztani a feladatokat? Erre egy jól megírt szoftver is képes lehet.

  6. Hibás következtetés függetlenül a konkrét példától. Attól, hogy valaki valamit el tud rontani, még nem feltétlenül tudja megjavítani.
    A motiváláson kívül még számos dolgot tehet a vezető, és igen, például a feladatok leosztása is ezek közé tartozik. És nem, nem lehet ezt automatizálni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*