Csábítás

Ha az ember reklámokat is néz néha (tudom, hogy alapvetően felesleges, időpocsékoló tevékenység), akkor azért talál néhány érdekességet az adott országgal kapcsolatban.

Nekem most az tűnt fel (hogy miért most, azt ne kérdezzék), hogy 20 évvel a rendszerváltás után még mindig arra biztatják az embereket, hogy vegyenek fel hitelt a saját ház vagy lakás vásárlásához, vagy a saját ház vagy lakás korszerűsítéséhez. Ugyan ez utóbbiban van némi ráció, azért az elszomorító, hogy mi még mindig ennyire hajtunk a saját házért, lakásért. Húsz év azért sok idő, ezalatt fel lehetett volna lőni egy normális bérlakás/bérház programot, ami egész véletlenül átívelt volna a kormányzati ciklusokon.

Keresem a motivációt a történetben illetve mögötte. Értem én, hogy a saját ház, a tulajdon, az élet munkája fontos tényező. Azt is tudom, saját emlékeimből, hogy volt  időszak, amikor egyszerűen nem lehetett normális bérleményt találni és hosszú távra kivenni egy vagy két gyerekkel. Nekünk sem sikerült a 2000-es évek elején. Kiadta valaki a lakását, aztán egyszer csak megjelent, hogy kellene neki mégiscsak, és mehettünk tovább. Nem azért építette, hogy kiadja, hanem volt valahonnan és kiadta, mert kellett a pénz. Nagy különbség!

Úgy tűnik, ez nem változott jelentősen és ez mindenkinek jó így. Találtam egy régebbi, ezzel a témával foglalkozó programot a neten, amiben néhány érdekes statisztika. Az egyik ez:

Az épülettípus szerinti megoszlás is érdekes (KSH, 2005):

Elég magasnak tűnik a családi házak aránya. Ezek vajon mekkora része épült hitelekből (főleg devizahitelekből), amelyeket azóta is nyögnek a tulajdonosok? Amelyeket esetleg olyan fizetésekből gazdálkodnak ki, amit olyan munkával, olyan munkahelyen keresnek meg, amit már nem is szeretnek igazán, de “nincs más megoldás”. Vagy éppen már nem is gazdálkodják ki sehonnan, mert közben megszűnt az akkor még biztosnak tűnő munkahely… Lehet persze az egész jelenség mögé egészséges összeesküvés-elméleteket köríteni, de én remélem, hogy más van a háttérben (pl. a magyar nemzeti kultúra ragaszkodik ennyire a saját tulajdonhoz)!

Egy bérlakásépítő programnak számtalan előnye mellett lehetne komoly környezetvédelmi oldala is, mert az állam előírhatna technológiákat, anyagokat, amelyekkel valószínűleg több energia lenne megtakarítható, mint egyéb, ma általánosan alkalmazott módszerekkel. Jó lenne, ha történne pozitív elmozdulás ebben a témában. Ehhez létre kellene jönni egy masszív keresleti oldalnak, amit lehet motiválni értelmes állami támogatással és ehhez kellene a kínálati oldalnak alkalmazkodnia. Ennyi az egész 😀

2 thoughts on “Csábítás

  1. Igen, a hangsúly a “lehetett volnán” van. Lehetett volna bérlakás-programot kialakítani, de nem alakítottak. Ami viszont érdekesebb, hogy semmilyen cég, vagy tehetősebb magánszemély (mint vállalkozó), nem lát bizniszt abban, hogy megvegyen cakumpakk egy 6-10 lakásos társasházat, és bérlakás-társasházzá alakítsa, magyarul: mint vállalkozó kiadja bérbe a házban található összes lakást, és abból éljen. Ha lenne benne biznisz, már megcsinálták volna. De nem csinálja senki. Mi lehet az oka?

    Az ok szerintem abban keresendő, hogy azokra a lakásokra költeni kellene: minden lakócsere után festeni, takarítani, időnként felújítani, aztán, ha valami elromlik, akkor cserélni… Ez pedig nem megy. Mindannyian tudjuk a saját munkahelyeinkről, hogy mennyi ideig tart, mire kicserélnek valamit, ha elromlik. Karbantartani is milyen “nehéz” a gépeket, aztán csodálkoznak a rendelkezésre állási idő csökkenésén. Pedig az a gép ott van a tulaj szeme előtt. De a bérlakás? Nem ő lakik benne, hanem a bérlő, így aztán le van ….

    Nincs olyan bérbeadó ma a piacon, aki csak egy hangyányit is törődne a lakóival. A bért beszedi, de ha cserélni kell a redőnyt vagy a bojlert, már infarktust kap, és megpróbálja leverni a bérlőn, hogy ő rontotta el, ő lakta le. (Az egyik blogon olvastam egy vicces lakáshirdetést, ahol a tulaj egyenesen kikötötte, hogy a lakó ne főzzön sokat, hanem kímélje a konyhát. 🙂

    Nem azért akarnak az emberek saját lakást, házat, mert olyan marha jó 30 évig fizetni a hitelt, hanem mert ilyen bérbeadási kultúra mellett megéri a sajátomat fizetni. Amiben nem arra kell várni, hogy valami “idegen” végre vegye a fáradságot, és kifestesse a lakást, hanem fogom és kifestetem. Hiszen az enyém. Ha nincs pénzem rá, akkor legalább tudom az okát, hogy miért nem festetek. De amikor a tulaj arról panaszkodik, hogy nagyon sajnálja, de nincs pénze festetni, mert éppen most csinálta meg a fogait és 1 millióba került /ez velem megtörtént!/, akkor valahogy elszáll a jókedvem. Mert hiába fizetem a bérleti díjat, ha abból 100% fog lesz, 0% festés, és nézhetem a koszos falakat, és vitatkozhatok a tulajjal, aki minden évben emelni akar díjon az inflációra hivatkozva. 🙁

    És máshol se jobb. A bérleti díjak ráadásul emelkedőben vannak. Egy teljesen közönséges, minden extra nélküli panellakás (kb. 50-60m2) is már 100 000 ft+rezsi itt Budapesten (ez már lassan olcsónak is számít). De hogy mire fel ennyi, azt nem tudom…
    Csoda, hogy mindenki sajátot akar? Én is…

  2. Visszajelzés: Stuff | Holden blogja

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*