Használat és utasítás

Tündi néhány bejegyzése komoly közérdeklődést vált ki. Úgy vettem észre, hogy a közlekedésről írt szösszenetei különösen vonzzák a kommentelőket (és persze a trollokat is).  A legutóbbi, a gyalogosoknak állítólag zöldet adó gombról írt bejegyzésének kommentjeiben végre elolvashattam ennek a megoldásnak a hátterét. Személy szerint mindig örülök, ha valaki rávilágít dolgokra, amikhez nem értek, ezért remélem, hogy segít nekem is valaki a következő dilemmával kapcsolatban:

Aki gyakran olvasgatja a blogot, az tudja, hogy én bizony járok néha magyar focit nézni a helyi stadionba. A mérkőzés időpontja mindig ismert már hetekkel az esemény előtt. Ez így van hosszú évek óta. Ahogy az is, hogy a közlekedés vezérlésén a helyi szakemberek semmit sem változtatnak. Van néhány megfigyelhető fő irány, amerre a népek elhagyják a stadiont, de az ezen útvonalakon működő közlekedései lámpák erről mit sem tudnak. Nem adnak pl. hosszabb zöldet, hogy az átlagosnál nagyobb forgalom gyorsan haladhasson. Pedig a közlekedők kényelmén túl lenne ennek környezetvédelmi hatása is és az érintett területeken lakók is kevesebbet éreznének a benzingőzből…

A fenti bejegyzés hozzászólásai között találtam egyet, ami szerint Londonban működik hasonlóan “intelligens” megoldás. Vajon mi lehet akkor a mi problémánk oka? Más a technológia? Vagy más a gondolkodás?

4 thoughts on “Használat és utasítás

  1. Tegnap lementem az egyik termelési részlegbe.
    Komoly, szemmel látható problémákkal szembesültem, komoly kihatással. És egy csomó emberel, akik közül egyik sem érezte felelősnek magát abban, hogy ezeket megoldja.
    Mindenkinek megvan a feladata: anyagok megszámolása, táblázatba írása, targoncásnak szólni, akármilyen excel-t hegeszteni, anyagot kivinni, odavitt anyagból az előírt munkatartalmat elvégezni, stb.
    Csakogy a feladatfelsorolásból hiányzik, hogy a problémákat meg kéne oldani, a fő célokért kell dolgozni, stb.

    Ez is egy tipikus “valakinek meg kéne csinálnia”, azaz senki sem fogja megcsinálni probléma.
    Ez az előíró rendszerek problémája: végrehajtási felelősséget ad csak át. Nem pedig eredményfelelősséget, egyéni és csoport szinten is meghatározva.

    A fenti példa is simán lehet hasonló.

  2. A másik tuti összetevő, amikor olyanok csinálják, akik nem használják (vagy nem érdekük szembesülni azzal, amit a használat során tapasztalni lehet).

    Így nem is lesz téma az, hogy valami mennyire gyatra. Náluk minden eredménymutató zöld, minden pipa.
    Hiszen frankón meg vannak határozva a célok:
    – lámpák átlagos rendelkezésre állása
    – meghibásodás esetén a max. reakcióidő
    – lámpás csomópontok száma városrészenként
    – átlagos sorállási ráta (szigorúan a hétvégéket, éjszakákat és nappalokat együttesen véve átlagolva, a “nem mi tehetünk róla” csomópontokat valahogy alulsúlyozva)
    – telepített új lámpák terv szerinti teljesülése
    – csomópontonkénti max. bekerülési költség
    – bevétel, haszon, kutyafüle,
    – és még egy rakás tuti mutatószám, KPI és sok minden okosság “mutatja”, hogy rendben van minden.
    Ezen dolgoznak a vezetők, ez alapján irányítják az embereket, ez az alapja a fizetésüknek.
    Csak hát ettől még gyatra.

    Azok a fránya mérőszámok! Mégsem pont úgy működik a világ, ahogy általában elképzeljük? Hogy a teljesítmény sokkal több, mint amit a mérőszámokba belefoglalunk? Hogy a mérőszámok egy igen veszélyes terület? Hogy elfelejtkezünk az “ösztönzési deformációról”, mint jelenségről?
    (Javasolt irodalom – talán korábban már említettem:
    Austin: Measuring and Managing Performance in Organisations)

  3. Sajnos a hétköznapi életben sem jellemző, hogy a közlekedési lámpák jól lennének beállítva. Sok olyan kereszteződés van, ahol köztudottan sok idős kel át a zebrán, és komolyan mondom, én a fiatal futva is éppen átérek. Összegezve, ha a hétköznapi életben nem tudják/akarják ezt megoldani, akkor mit is várunk egy futballmeccstől?:)
    A változás az a magyaroknak egy nemszeretem dolog. Ezt sajnos magamról is tudom.
    “Ha arrébb akarsz tolni egy hegyet, kezd egyetlen kaviccsal” – szerintem így működik.

  4. És tényleg! Ilyet Győrben én magam is ismerek. Az egyik bevásárlóközpontnál van, ráadásul “dupla átkelő”, azaz két forgalmas úton is keresztülmegy a zebra, közöttük egy keskeny járdaszigeten lehet (inkább kell) várakozni. Kismamáknak, időseknek, kisgyerekes szülőknek, mozgásukban valamiért korlátozottaknak kényelmes közlekedésre abszolút alkalmatlan. Nyilván az autósok voltak a tervezéskor fontosabbak… hiszen ki jár gyalog bevásárolni, nem?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*