Kinek való a kaizen?

Azt mondják, hogy nagy általánosságokban minden szervezetben vannak un. gondolkodók és kivitelezők. Sokszor kerül ez szóba, amikor a kaizen mibenlétéről beszélgetünk. A kaizen -ha jól tudom- a mindennapos kis lépésekben történő fejlődés, fejlesztés elve. Azaz -ha jól értem- a kaizen olyan emberek eszköze, filozófiája, akik nem elégednek meg azzal, ha csak egyszerű kivitelezői, napszámosai egy szervezetnek. Nem a McJob-állásra pályáznak.

Jártam már úgy, hogy amikor arra szerettem volna rávilágítani, hogy esetleg léteznek más módszerek is az éppen alkalmazottak mellett vagy helyett, akkor a kivitelező világlátású munkatárs rögtön sarokba akart szorítani: megkérdezte, hogy akkor én mit javasolnék? Persze az ember nem hagyja magát csőbe húzni, viszont érdekes helyzetek állhatnak elő: ha az ember azt válaszolja, hogy nem a tanácsadó feladata a megoldás kijelölése, inkább a megoldáshoz való eljutás támogatása, akkor jön a kárörvendő, “tudtam én hogy nem értesz semmihez” nézés és az “ez nem volt segítség” kijelentés. Tapasztalataim szerint akkor sem jön ki az ember mindenképpen jól a sztoriból, ha mond egy megoldást, mivel arra gyakran jön az “ez nem jó szerintem” vagy az “ezt már próbáltuk, de nem vált be” típusú válasz. Azaz a kivitelező mégis gondolkodik. Főleg ha arról van szó, hogyan lehet a változást elkerülni.

Az ilyen esetek arra utalhatnak, hogy az adott szervezet még igencsak az elején van a lean utazásnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*