Megtartjuk magunknak

“Az alkalmazottak sokszor azért nem osztják meg javaslataikat a főnökkel, mert a vezető a kollégái kiválasztásánál pozícióféltésből nem merte bevállalni a nála jobb képességű, okosabb, tehetségesebb alkalmazottakat.Elképzelhető, hogy korábban voltak már ötletgyűjtő próbálkozások (ötletláda), de azokra semmilyen válasz nem érkezett, elsikkadtak, nem volt megfelelő az ösztönzési rendszer. Az elismerés, a figyelem lehet még az az eszköz, amellyel bárki motiválható akár a munkahelyen, akár a magánéletben.”

olvasom egy cikkben. Nyilvánvaló, nem nagyon lehet vitatkozni az állításokkal. Azonban bennem van a kis ördög és visszakanyarodnék megint egy régi témámhoz: ha alapvetően motiválatlan munkatársakat vettem fel, akkor nyugodtan indítgathatom az ötletláda projekteket, nem nagyon lesz előrelépés. Kifogás ellenben ezer. Ilyenkor születnek az idézett gondolatok: már megpróbáltam, de nem ment (tényleg? hogyan próbáltad? hányszor? kinél?), nem motiválnak az ötletelésre (tényleg? van munkahelyed, adnak munkát, fizetést, alapnak ez már smafu? mire van még szükséged?) és így tovább.

A cikkben ott van a másik probléma is, amelyet a motivált munkatársak felvételével sem tudunk megoldani: amikor a vezetők nem veszik elég komolyan az ötletláda rendszert. A vezetők gyakran elfelejtik ugyanis, hogy szerepükkel, beosztásukkal nem csak privilégiumok, hanem kötelességek is járnak. Többek között a példamutatás kötelessége. Azaz ha elvárnak másoktól bizonyos dolgokat, például hogy legyen ötletük, dolgozzák ki, adják le, akkor nem történhet olyan, hogy ezek az ötletek több hetet várnak egy “engedélyezésre” vagy semmitmondó indoklással kerülnek elutasításra. JA és majd’ elfelejtettem: a vezetőknek sem szégyen ám, ha néha előállnak egy ötlettel!

Jó cikk, érdemes elolvasni!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*