A Hofstede-dilemma

Olyan ez, mint a Bourne rejtély. Vagy inkább a Bourne csapda. Az egész akkor kezdődött, amikor először találkoztam Hofstede nevével valahol az interneten és akkor bonyolódott, amikor munkahelyem könyvtárában ráakadtam Hofstede könyvének magyar kiadására. Igazán nehézzé a történet akkor vált, amikor a könyv olvasása közben további információkért ismét az internetre látogattam.

A probléma ott van, hogy szinte ahány forrás, annyiféle eredmény Magyarországra vonatkozóan. Egy kivételével minden index esetében komoly különbségek vannak a magyar kutatások és Hofstede eredeti kutatásának eredményei között. Vegyük példának a PDI-t, a hatalmi távköz indexet. Hofstede eredeti értéke 46, a magyar kiadású könyvben 19. Azért ez tetemes különbség. A magasabb érték jelez erősebb centralizációt, azt, hogy a vezetők inkább feletteseikre és a szabályokra támaszkodnak saját tapasztalataik és beosztottaik helyett, hogy a beosztottak inkább az utasításokat szeretik, nem pedig a véleményüket elmondani, hogy az ideális főnök inkább autokrata. nekem úgy tűnik, inkább ez jellemző ránk, azaz a magasabb érték a helyes.

Nézzük másik példaként az IDV-t, az individualitás indexet. Itt az eredeti Hofstede-adat 80, a magyar kiadású könyv ezzel szemben 11-et ad meg. Ez is nagyon nagy eltérés! A magyar érték erősen kollektivista országot jelez, szemben az eredeti inkább individualista adattal. Ebben egyet is értek, hiszen náluk inkább a MI érvényesül, nem az ÉN, a konfrontáció nem a haladás elősegítőjeként hanem inkább problémaként jelenik meg, az oktatás célja inkább az, hogy megtanuljuk, mit hogyan kell csinálni, nem az, hogy megtanuljunk tanulni, hogy csak néhány példát említsek.

Az indexek közül kizárólag az LTO, a hosszú távú orientáció esetében esik egybe az értékelés: a magyar kiadású könyv és Hofstede is 50-es értéket adott a közel 100-as skálán.Érdekes dolgok ezek, de miért is? Azért, mert szerintem egy ország és az azon belül létrejött vállalatok kultúrája erősen befolyásolja az alkalmazott szervezetfejlesztési eszközök sikerességét. Szerintem vannak olyan módszerek, eszközök, amelyek csak “lokalizáció” után alkalmasak a használatra, sőt talán az összes módszer ilyen. A lean esetében például szembeötlő, hogy Japán és Magyarország a Hofstede-dimenizók esetében bizonyos kutatások szerint messze, mások szerint közel van egymáshoz. Egyáltalán nem mindegy a lean szempontjából, hogy melyik adatból indulunk ki, ha a sikerességet vagy éppen a sikertelenséget vizsgáljuk a lean módszerek, eszközök esetében.

Kíváncsi vagyok az Önök véleményére: vajon milyen nemzeti kultúránk is van nekünk, magyaroknak?

5 thoughts on “A Hofstede-dilemma

  1. Én inkább arra lennék kíváncsi, hogy ugyanazon könyv két különböző nyelvű kiadásában hogyan térhetnek el az adatok? Hiszen csak fordítás, nem?

  2. Nem egyszerű fordítás. A magyar nyelvű előszóban leírják, hogy a magyar adatok közti különbséget a kutatási módszerek különbségei okozzák. A problémám az, hogy találtam magyar nyelvű forrásokat a “magyar interneten”, amelyek a Hofstede-féle adatokból dolgoznak, míg mások a Varga-féle kutatásokat veszik alapul. Ez nem segít az egységes álláspont kialakulásában, ami szerintem fontos lenne egy kutatás megindításához.

  3. Egy vizsgálati módszer egy adott környezetben adhat értékes eredményt egy vizsgált kérdésre, míg egy más környezetben az adott kérdésre vonatkozóan alkalmatlan. (pl. egy józan emberre jól működő orvosi vizsgálat egy matt részeg esetében teljesen alkalmatlan, sőt akár félrevezető eredményt is adhat)
    Simán lehet, hogy ami jó vizsgálati módszer egy egészséges, működő demokráciában szocializált közösségre, az hamis (de legalábbis a vizsgálat szempontjából értékelhetetlen) eredményt ad a mi, hogy is fogalmazzak, nem teljesen normális lelki állapotú társadalmi közegünkben…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*