Elvárt bizalmatlanság?

Azt mondják a szakirodalomban hogy a 3G= menj és nézd meg a helyszínen, ne másoktól kapott adatok alapján dolgozz. Az egyik leírásban ezt olvastam Ellenőrizni  kell az evidens dolgokat is: hiszem, ha látom, ez legyen a mottó.

Miért tanít bizalmatlanságra egy távol-keleti filozófia? Miért ne bízzunk abban, amit mások mondanak? Tényleg mindent a saját szemünkkel kell látni?

Milyen embereket nevelünk ezzel a hozzáállással magunk köré? Nem olyanokat, akik egyszer csak minden kérdésünkre azt válaszolják majd, hogy “menj és nézz utána magad, úgysem hiszel nekünk sohasem“.

Ha akarom, ezt a 3G dolgot úgy is érthetem, hogy tanácsadóként, vezetőként “ráveszem” az ügyfeleket, munkatársakat  arra, hogy a kérdéseket előbb-utóbb maguknak tegyék fel és a válaszokat ne “kispekulálják”, hanem a probléma helyszínén keressék. Rávenni pedig úgy tudom őket, ha kezdetben együtt kimegyünk arra a fránya gembára 😀

9 thoughts on “Elvárt bizalmatlanság?

  1. Valószínűleg “lost in translation”.
    A helyes az lenne hogy “hiszem, de megnézem magam”
    Ezért is ódzkodok attól, hogy Magyarországon magyar trénertől kapjak képzést. A tiszta forrás jobb.

  2. akocsis ej de rosszul esett nekem ez Magyarországon dolgozó magyar trénerként 😀 Szerintem János kérdése mögött is volt egy ilyen gondolat, mivel én őt is úgy ismerem, mint akik minden fordítást, átvett módszert jó alaposan körüljár, mielőtt ki hazánkban alkalmazná.

  3. Hát igen, az angolra fordított japán írások pl. tiszta forrásnak számítanak? 🙂

    Apám mesélte az alábbi történetet: még a Cocom-listás időszakban a cégük valami kerülő úton jutott egy nagyszámítógéphez, és egy angol-francia-magyar hármas fordításban az szerepelt a mágnesszalagos adattároló egység helyett, hogy lepergető platina. 🙂
    Persze gyaníthatjuk, hogy nem az első átfordítás során ment így félre, de ki tudja, ott is lehetett már benne csont…

    A felvetett témára:
    Úgy gondolom, hogy azért menjen oda a vezető, mert sokkal könnyebb valamiről úgy egyeztetni, ha látjuk, mintha csak beszélünk róla.
    Önmagában ez is már segítség annak a munkatársnak, akit megkérdeznek valamiről, nem kell annyit magyaráznia.
    E mellett pedig több szem többet lát, így a dolgok mögé kérdezni is jobban tud a vezető az események színhelyén.

    És ekkor még nem is tartunk ott, hogy a vezető bármit is megoldott volna, még csak a megértésnél tartunk. És már ezzel is mennyivel jobb eredményeket lehet összehozni.

  4. Bocsánat, az előző hozzászólásom talán túl provokatív lett.

    Mind fordításnál, mind tréning esetén az lenne fontos, hogy olyan valaki csinálja, aki érti is az adott témát, sőt ebben dolgozik.
    Valaki, aki ebben húzott le x évet, benne van, csinálja. Életcélnak tekinti hogy minél jobb legyen és minél többet tudjon. Valaki, akinek ez az egész nem merül ki az anyagiaknál (tréning díj formájában).

    A fent említett fordítási hiba arra utal, hogy a szerzője fordítani azt tud, de amit leír azt nem érti. Egyébként is teljesen világos, hogy ha learől akarok olvasni, akkor nem a Gazdasági Rádió, az Index vagy a Blikk lesz a “tiszta forrás”.

    A magyar trénerekkel kapcsolatban rosszak a tapasztalataim, elnézést hogy ezt Rátok vetítettem ki.
    Ha kétségeim lennének e blog “tisztaságát” illetően akkor nem járnék ide és nem kommentolnék.

  5. Erről a félrefordításról egy interjú jutott az eszembe. A szürke 50 árnyalatának fordítójának figyelmét hívja föl az újságíró egy félrefordításra. A fordító nem ismeri fel, hogy a Kinngs of Leon egy zenekar és lefordítja oroszlánkirálynak.

    Azt mondja a fordító, hogy mivel nem ismerte a zenekart, így ez nem hiba. “Nincsenek bakik, a kérdés is sértő.” (http://konyves.blog.hu/2012/07/25/totisz_andras_szurke_50)

    Hát elég furi hozzáállás…

  6. Nem szimpatikus a fordító hozzáállása. Igen, hibázott és csúnya hiba. Arra hivatkozni, hogy ha ő nem ismeri, akkor az nem híres zenekar surmóság. Csúnya szavakat használni interjúban sem elegáns dolog. Alapjában véve furcsa egy harcművésztől ez a viselkedés. Bár nem tudjuk valójában hogyan zajlott az interjú.

    El kell ismerni, hogy a szerkesztő ugyanúgy benézte a hibát, akinek nem kell minden apróságnak utána járnia, hanem egyben kap egy viszonylag jól olvasható anyagot. Feltűnhetett volna neki ez az egyértelmű hiba. Viszont valóban nagyon nehéz lehet egy sok száz oldalas könyvet egy hiba nélkül lefordítani.

    Szakkönyveknél ezért alkalmaznak a két fázis között még lektort is, mert a fordító nem érthet olyan mélyen az adott szakmához, amennyire szükséges lenne.

  7. Köszönöm, János, nagyon fontos komment! Törekedjünk több nézőpontból megnézni a dolgokat, mert sokkal összetettebb a világunk, mint amilyennek sokszor látjuk.

  8. nagyon fontos egy egeszseges bizalmatlansag, mert azert elkepeszto dolgokra kepes az ember…
    vezetokent meg kell talalni azt a vekony mesgyet, amikor ez meg nem szul bizalmatlansagerzetet az operativoknal, illetve nem hoz letre egy olyan allapotot, amikor is a beosztott egyfajta – hogy’ is nevezzem – “felelossegvakuumba” kerul. (ez valami olyasmi, hogy ugyan igyekszem a maximumot nyujtani, de a ceg szempontjabol nem tragikus semmilyen hibam, mert a nagytudasu meg ugyis ellenorzi). minel tobb vagott dohannyal rendelkezik a vezeto, annal inkabb le tudja szoritani ezeket a kritikus pontokra, folyamatokra.

    idealis pillanat mondjuk muszak utan ellenorizni, amikor senki sem zavar, ez az epitoiparban bevett dolog. persze egy optimalizalt, 0-24 gyartasi folyamatban nehezen kivitelezheto.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*