Én, a robot

Megint egy érdekes cikk a robotok elterjedéséről, előnyeikről, hasznukról. Asimov örülne. De tényleg, örülne?

Ez a robot dolog is egy az örök vitatémák közül. “Az egyik példában szereplő robotizált gyártási rendszer például 250 ezer dolláros beruházási költséggel járt, és két olyan dolgozót helyettesített, akik egyenként évi 50 000 dollárt kerestek. Tizenöt éves élettartama alatt így a rendszer bevezetése 3,5 millió dolláros – munkaerőköltségben és termelékenység-növekedésben megtestesülő – megtakarítást eredményez.” Ó, hogyne! És mi van, ha a képletbe elhelyezek egy változót, miszerint a két dolgozó évente bead legalább egy komoly költségcsökkentéssel járó ötletet? És mi van, ha azt állítom, hogy ilyet a robik még nem nagyon tudnak?

“Természetesen egy sor műszaki akadályt el kell hárítani a mind teljesebb automatizálás útjából, de túl ezeken meg kell küzdeni azzal is, hogy a szakszervezetbe tömörülő munkavállalók és közösségek aggódnak munkahelyeikért.” Meg kell küzdeni, írják. Komolyan nem vagyunk normálisak. Pénzért mindent, mi? Még küzdeni is hajlandóak vagyunk… amúgy is egy szakadatlan küzdelem az élet itt mifelénk, kell a csudának még egy… Talán az sem meglepő, hogy az emberek dolgozni szeretnének, nem segélyért sorban állni. Mivel a robotizálást nem nagyon követi munkahelyek létrehozása. Az már nem a vállalakozók problémája. Hanem az államoké.

11 thoughts on “Én, a robot

  1. Na meg azt is kifelejtették, hogy a két operátor helyett most kell egy programozó és egy karbantartó a robotok mellé, akik valószínüleg magasabb bérköltséget képviselnek.
    Ja, a robotok és a vezérlö számítógépek villannyal müködnek…

  2. “És mi van, ha a képletbe elhelyezek egy változót, miszerint a két dolgozó évente bead legalább egy komoly költségcsökkentéssel járó ötletet?” A dolgozók a saját munkájukkal kapcsolatban képesek “költségcsökkentéssel” járó ötletet produkálni, mert azzal kapcsolatban van az agyukban ismeret. Ami végső soron az lenne, hogy cseréljék le őket robotokra.

    “Talán az sem meglepő, hogy az emberek dolgozni szeretnének, nem segélyért sorban állni.”

    Ez pedig csak idő kérdése.

  3. Azért Hollandiában és Kínában kicsit más a fizetés…
    Ezért is megy mindenki Kínába gyártani…

    “Mindez már a jövőt vetíti előre.”

    Nos igen, én már elmondhatom, hogy nem lesz nyugdíjam 😀

  4. No, azért nem magával a robottal van a gond, hanem azzal, ahogy fent kiszámolják a hülyeségeket. A robot is lehet igen jó, hasznos eszköz. Mert ez is csak egy eszköz.

    Minden eszköz bevezetése gyakran kiválthat emberi munkát, és ez így önmagában nem elutasítandó. A felszabaduló munkaerőt – ha jól csinálják – értelmesebb dologra fogják tudni felhasználni.

    Anno egy mamut vadászatához – amikor még vermet ástak nekik, majd jó nagy sziklákkal fejbe dobálták a belesett állatot – elég sok ember kellett. Miután kitalálták a pattintott kőből készült dárdahegyet, már jóval kevesebb ember is elég volt a vadászathoz. A felszabaduló férfiak így pl. el tudtak kezdeni állattenyésztéssel, növénytermesztéssel is foglalkozni. És ez így jól van.

    Ahogy jól van az, ahogy régen a gályákat evezővel hajtották (igen sokan), utána pedig jöttek a vitorlák, majd a gőzgép, stb. Mindegyik csökkentette a működtetéséhez szükséges munkaerőt.

    És igen, a vitorla kezeléséhez, karbantartásához már kevesebb, de kvalifikáltabb munkaerőre volt szükség, ahogy a gőzgép üzemeltetéséhez még inkább.

    Ezek az akkori helyzeteben új, magasabb tudásszintek mai szemmel nézve már semmiképpen nem nevezhetők kihívásnak. Azonban utólag visszatekintve: ezekre a kvalifikáltsági ugrásokra szükség volt, hiszen ha még mindig csak evezni tudnánk, gályákon közlekednénk a mai napig…
    Ezért általánosságban nem igazán ellenérv, hogy az alacsonyabb kvalifikációt igénylő munkát kiváltva problémát okozhat a magasabb kvalifikációs szintű munka iránti igény.
    (Bár számolni tényleg kell vele, így jogos a megjegyzés, hibás az eredeti költségkalkuláció…)

    Úgyhogy szerintem nem azzal van a baj, ha valahol robotokat (is) alkalmaznak a munkavégzésben, hanem amikor ez buta kannibalizmussá (emberevéssé) fajul. 🙂
    Ebben az esetben egyet értek a poszttal. Azonban egy általános elutasítással már nem tudok egyetérteni a robotizálás tekintetében.

  5. Érdekes dolgokat írt az előttem hozzászóló…
    A robotok ki tudják váltani az embereket az olyan munka alól, amihez nem feltétlenül kell használni a kreativitásukat, az emberi értékeiket. Ezeket egy gép, egy robot is meg tudja csinálni…
    Az a baj, hogy akik a “soron” dolgoznak vagy alulkvalifikáltak, vagy nincs a képességeikhez megfelelő munkakör.
    Ezért inkább az lenne a fontos, hogy a feltörekvő generációt megfelelően oktassuk, legyen igényük a fejlődésre és a munkájukban később NE TUDJA HELYETTESÍTENI egy robot.
    Ami komolyabb probléma, hogy teremtsünk olyan munkahelyeket, ahol szükség van képzettséggel rendelkező emberekre. Azonban, ahogy az előttem hozzászóló is írta, az emberiség át tudta hidalni ezeket a korszakváltásokat (lehet, hogy most is egy ilyennél tartunk?)….

  6. Teljesen egyetértek: a képzés + a tanulásra való motiváció nagyon fontos.

    A helyettesíthetőséget illetően nekem az autonomation irányvonal a szimpatikus, amikor a gép(berendezés) és az ember viszonylag szorosan együtt működik. Olyan gépesítés, ahol – ha úgy vesszük – alapvetően az ember irányítja a gépet, de a gép elég nagyfokú önállóságra képes. Így az ember a rendszer közvetlen részét képezi, nagyon jól meg tudja ismerni, képes fejleszteni/fejlesztéseket kezdeményezni, de mégiscsak nagy mértékben tehermentesíti őt a gép.

    Ami az “alulkvalifikáltságot” illeti: a soron pl. nálunk sokan dolgoznak, akikre ez nem igaz. És szerintem nem jó általánosítani a sori munkatársakkal kapcsolatban.
    Viszont tényleg bőven vannak olyanok is, akik megelégszenek azzal, ha be tudnak kézzel kapatni 10 csavart ütemidőben, de más munkahelyre már nem tudják őket rakni.
    Na ők vannak nagy veszélyben, és ezt nem kis részben saját maguknak is köszönhetik: aki nem igazán akar ennél többre képes lenni, az nem oda való. Könnyen lehet, hogy a magánéletben – más témákban – fejleszti magát: akkor menjen abba az irányba, ami érdekli.
    (És most nem azokról beszélek, akik valamilyen testi/szellemi adottságukból kifolyólag kerülnek ilyen helyzetbe: az egy teljesen más téma, ők hogyan lehetnek egy társadalom hasznos tagjai…)

  7. Ilyen emberek, mármint akik nem tudnak/akarnak egy bizonyos szintnél feljebb lépni, mindig is lesznek, és mivel az emberiség száma egyre nő, ezek az emberek egyre többen lesznek.

    Én például mindig megdöbbenek azon (bár időnként már nem), hogy most, 2012-ben, az internet korában még olyan fejlettnek mondható országban is mint Magyarország mekkora a funkcionális analfabéták száma. Hogy lehet ez? 2012-ben? Mitől ennyire igénytelenek az emberek? Azt nem mondhatják, hogy nincs lehetőség tanulni, művelődni, mint a középkorban. Mi okozza ezt? És mit lehet csinálni a munkaerőpiacon az ilyen emberekkel azon kívül, hogy robottal helyettesítjük őket?

  8. “Mitől ennyire igénytelenek az emberek?”
    Jaj, Tündi, nagyon elvinném a beszélgetést, ha most kifejteném ezzel kapcsolatos véleményemet.

    Nagyon röviden: borzasztóan nagy problémának látom, hogy mit tekintenek ill. látnak mintának az emberek maguk körül. Politikától kezdve a szociális, etnikai, gazdasági, média, stb. vonalakat lehetne itt sorban végigtárgyalni. Szerintem ne is kezdjünk itt bele…

    Inkább lokálisan tematizálnám: ismerek olyan cégvezetőt, aki (kis cég lévén) odafigyel arra, mi zajlik náluk, együtt “él” az embereivel, és közösen alakítják a jövőjüket. És a munkatársak java abból a közegből jött, akikről beszélünk – kétkezi melósok.
    Látom, hogy működik a dolog: minimális a fluktuáció, jó az együttműködés, fejlődik a cég és az emberek is. Nincs ebben hatalmas tempó, hanem szépen, módszeresen haladnak előre. Az öt évvel ezelőtti állapotokhoz képest már modernebb a géppark, és az emberek képesek voltak megtanulni, mindenki azt, ami ment neki.

    Semmi különleges dologról nem beszéltem itt. Teljesen átlagos emberek, átlagos szakmákban, csak éppen van egy közös érdekük, egy jól működőd cég, amiből mindnyájan megélnek, hosszú távon is…

  9. Az előbb nem akartam, hogy félreértés legyen a sori dolgozók kvalifikáltságával kapcsolatban, ezért írtam így: a sori operátor:
    – vagy alulkvalifikált és ezért tart itt (ez a jobbik eset ránézve, hogy van egyáltalán munkája),
    – vagy nincs számára olyan munkalehetőség, ahol a képességei maximumát tudná kihozni magából, ezért csak ez maradt.. (ez a szerencsétlen és szomorú eset, bár én próbálnám fenntartani azt, hogy a dolgozó ne fásuljon bele a munkájába, törekedjen arra, hogy kitörjön ebből, és ne veszítse el a fejlődésre való motiváltságát).

    Ahogy Tündi is írta – bár én kicsit szélesíteném a spektrumot -, azon lepődök meg, hogyan lehet egy fejlett országban, a XXI. században így élni, így viselkedni, ahogy nagyon sokan teszik ezt. Miért nincs meg a tanulás iránti vágy? (De ez már egy másik történet, amit nem lehet igazán megvitatni e blog keretei között…. 🙂 )

  10. Amit én írtam, az nem csak a sori dolgozókra igaz. Felsőbb szinteken ez az igénytelenség például abban jelentkezik, hogy az illető nem olvas híreket, nem érdeklik a világ dolgai (sokszor a szakmaiak sem). Engem megdöbbentett annak idején (nem is volt olyan régen), hogy valakit megkérdeztem, hogy mi a véleménye a Schmitt Pál-ügyről, és fogalma sem volt arról sem, hogy ügy van vele kapcsolatban, pedig nem kis visszhangja volt. De mondhatnám a magánnyugdíj-pénzek államosítását is. Ismerek olyan embert, aki azt sem tudta, (már utólag!) hogy elvették a pénzét, mert nem olvas híreket. És igazából nem is érdekelte.

    El van a maga kis világában, esetleg vezeti a cégét, intézi az ügyeit, ha valami új adót kell fizetni, a könyvelő úgyis szól…ha nem tetszik az adó, akkor legfeljebb anyázik egyet és elkezdni keresni a kiskaput. Ha nem cégvezető, csak dolgozó (nem sori), akkor megelégszik a munka-család-munka háromszöggel, de semmiről soha nem tájékozódik, és meglepődik, ha Egyiptomba utazva nyaralásra éppen zavargással találja magát szembe, mert még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább indulás előtt beleolvasson a hírekbe.

    Biztosan én hangsúlyozom túl a műveltség és a világ dolgaiban való legalább minimális szintű jártasság fontosságát, de megdöbbentő, hogy sok ember milyen szellemileg beszűkült területen éli az életét.

  11. A műveltség rendben (bár ebbe is mi tartozik?), a világ dolgait már nem venném egy kalap alá. A Schmitt Pál ügyet éppen hallottam, és volt róla véleményem is, de az egyiptomi zavargás például nem érdekel.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*