Robotolás

Csak egyetérteni tudok Tündi véleményével a Foxconn leépítési és robotgyártási tervével kapcsolatban. A hírben azonban ott van még egy érdekes gondolat: “a növekvő bérek miatt Ázsiában, Dél-Amerikában és Közép-Kelet-Európában egyre több gyártó akarja majd automatizálni a munkafolyamatokat.”

A Vezetők a gáton kiadvány 24. fejezetében találhatók Ohno gondolatai a robotok alkalmazásáról. Jellemzően megint az alapkérdésre utal: felismertük a valódi problémát a háttérben? Arra jelentenek megoldást a robotok? A lean egyik fő jelszava a respect for people, az ember tisztelete. Vajon mennyire tisztelik a beruházók, a részvényesek, a nekik kölcsönző bankok azt a vietnami (dél-amerikai, közép-kelet-európai) munkatársat, akit a cikkben említenek, miszerint egyelőre még egyszerűbb neki kifizetni az amúgy elszomorítóan alacsony munkabért, mint beruházásokat eszközölni. Viszont ha emelkednek ezek a bérek (értsd: az említett országokban élő  családok is szeretnének kicsit jobban élni), akkor már megéri kirúgni őket és jöhetnek a robotok.

A robotokról köztudott, hogy foglalkoznak a munkakörnyezet, a munkamódszerek, a folyamatok és a szervezet fejlesztésének képességével és folyamatosan adják be a jobbnál jobb ötleteket… Nem beszélve arról, hogy a robotok a jól végzett munkáért kapott jövedelmeikből meg tudják majd venni a Foxconn és a hasonló cégek termékeit, igaz?

18 thoughts on “Robotolás

  1. Mind a két megoldás mellett vannak érvek. Természetesen itt ezt mutatod be, hiszen ez egy kaizen témájú blog. De ha az én pénzemre menne a dolog, akkor lehet a robotot venném én is, hiszen nem fárad el, nem nyávog, nem strájkol és nincsenek családi problémája ezáltal nagyon egyszerűen számolható a teljesítménye.

  2. Igaz, hogy mindkettő megoldás mellett vannak érve. DE a robotok alkalmazásának következményei sokkal rosszabbak, mint a másik esetben. Jobban dolgoznának ez biztos, ugyanakkor, ha egyre többen alkalmaznák őket nőne a munkanélküliség, csökkenne a jólét színvonala és a termékeket kétlem, hogy a robotok meg akarnák vásárolni. A vállalatok is rosszul járnának csak nem rövid távon.

  3. A robotok mellett egyetlenegy esetben vannak érvek: ha a robotok alkalmazásával az emberek felszabadulnának, a szó mindenféle értelmében, és idejüket és energiájukat a valódi “robotmunkánál” hasznosabb vagy csupáncsak lélekemelőbb munkával tudnák eltölteni: fejlesztés, gyógyítás, oktatás, művészkedés, filozofálgatás, kreatívkodás, egyszóval gondolkodással. És mindebből meg is lehetne élni – nem csak egy kiváltságos rétegnek, hanem mindenkinek.

    De sajnos csak munkanélküliek lesznek az emberek a robotok alkalmazása miatt, mert mint annyi mindent, a robotokat is rossz cél érdekében használják, pusztán csak költségcsökkentésre. Pedig nem ez lenne a lényeg.

  4. Ha a “robot” szó helyett az “automatizálás”-t használjuk, akkor szerintem jobban érzékelhető a téma kettőssége.

    Vegyük csak a fémmegmunkálást (eszterga, maró. stb.). Nálunk is ezerrel hasítanak az automata, tömegtermelő gépsorok, ami mellett természetesen dolgoznak sori munkások is, de azért jóval kevesebben, mint ha “minden eszterga mellett egy ember állna”.
    Ők avatkoznak be, ha zavar van, töltik a gépeket, mérnek, stb.

    Másrészről léteznek olyan cégek, akik egyedi vagy kis sorozatú gyártást csinálnak, ott jóval több ember dolgozik a gépek számához viszonyítva.

    A szomszédom is egy ilyen cégnél szakember. Amikor kérdeztem, akar-e majd valamikor nagy céghez menni, azt mondta: dehogy megyek én “zöldgombos”-nak. (Akik a gépen a zöld gombot nyomják, ha zavar után újra kell indítani.)

    Szépen rétegződik ez a szakma is: az alacsonyabb képesítésű, fiatal munkaerő megy az automata gépsorokhoz, kitanulja lassan a szakmát a gyakorlatban is, és ha van kedve tovább fejlődni, elmegy egyedi gyártásba.

    Sosem fogja kiváltani a jó szaktudást semmilyen automata, de a technológiák fejlődésével egyre több, monoton, kevesebb szaktudást igénylő munkakört vesznek át (részben) az automaták.

    Ez egy kvázi verseny az automatika és a szaktudás / egyéni teljesítmények között. Szerintem mindenkinek haladnia kell a korral, és akkor rendben megy a dolog. Azokat kell félteni, akik azt gondolják, hogy 20-30 éves kora után már nem kell tanulnia az embernek.

  5. Szerintem nem az ő soron dolgozó operátoraik ennek a cégnek az értékesítési célcsoportja, ezáltal az ő elküldésükkel nem csökken észrevehető mértékben az eladások száma, de nyilván nem ez a lényeg.

    Az összes ilyen lépés mögött a “respect for people” hiánya mutatkozik meg, ami sajnos a mai munkáltatók legnagyobb szégyene. Én bárkinek mesélek a lean szemléletről, mindenkinek ez tetszik benne a legjobban, hogy talán végre elkezdődik egy kis javulás ezen a téren.

    Még sose voltam Japánban (sajnos), de amit hallok róla abból azt gondolom, hogy ott ez az elv (embertisztelet) okozta a legkisebb problémát, mert a hétköznapi életük része az embereknek, bezzeg nálunk Európában, ez okozza az egyik legnagyobb gondot.

  6. Ez nem igaz. Mármint az, hogy mivel a sori dolgozók nem értékesítési célcsoport, ezért az ő elküldésükkel nem csökken az eladások száma. Közvetlenül persze hogy nem, de a célcsoport bevétele (esetleg további áttételekkel) csökkenni fog, merthogy a célcsoport is elad(na) terméket vagy szolgáltat(na) valakiknek. Ergo a célcsoport jövedelme is csökken, és máris nem tud annyit okostelefonra költeni.

    Olyan ugyanis nincs, hogy 1 000 000 emberből büntetlenül meg lehet szabadulni 950 000-től és robottal helyettesíteni őket, mondván, hogy tőlünk úgyis csak a maradék 50 000 vásárol. A maradék 50 000 a kirúgott 950 000-nek adna el vagy szolgáltatna. Ha nem tud nekik eladni, az 50 000-nek is felkopik az álla. Eladni meg csak akkor tud nekik, ha a 950 000-nek is van jövedelme.

  7. Tündivel értek egyet részben, mert a sori dolgozó felszabadul és csinálhat tudományosabb dolgot. De ő már soha nem lesz orvos vagy tanár. De a munkanelkülisége jelzés az utókornak és a társadalomnak, hogy a mostani fiatalok ne ilyen szakmát válasszanak, hanem legyenek tanárok vagy orvosok. Ez egy önszabályozó folyamat, ahogy ez az évszázadok során a mezőgazdasággal is lezajlott. Régen a dolgozók fele élelmet termelt. Ma már 8-10 % dolgozik csak ebben a szektorban. És hogy fájt-e ez a fejlődés. Természetesen mindig vannak áldozatok. Holdennek válaszolva, igen szomorú lennék ha kirugnának, mint ahogy mindenki az lenne, de mint ahogy szüleim is tanultak a saját hibáikból és engem már egyetemre küldtek, úgy a következő generáció is így fog cselekedni.

    Szoftverfejlesztőként nap mint nap készítek olyan programokat (robotokat), melyek több ezer ember munkáját teszik feleslegessé, hiszen nem kell egy nagyobb cégnél több száz embernek intézni a megrendeléseket, a logisztikát vagy a könyvelést. Ezt egy hosszúkörmű irodában ülő szöszi titkárnő is elvégezheti a támogató algoritmusok segítségével egy gombnyomással, és erre reagálva nem képez a társadalom több felesleges szakembert.

    És ha nagyon messzire tekintek, amiben már magam sem hiszek, akkor ez oda vezethet, hogy gépek gyártanak gépeket, amik gyártják a labdát, amit egy robot futár kihoz a lakásomhoz és amivel naphosszat a gyerekeimmel játhatok a mezőn. És semmi értelme nem lesz a munkának és a pénznek!

  8. Én még mindig azon gondolkodom, hogy vajon mit csinál ma az a több ezer ember, aki eddig megrendeléseket, logisztikát vagy könyvelést intézett. Mert azt nem hiszem, hogy mindegyikük sokkal boldogabb ember lett. Ahogy azt sem hiszem, hogy az jó, ha csak úgy, üldögélés közben, két kávé között, az agyam használata nélkül el tudom végezni annak a sok embernek a munkáját.

    Tapasztalatom szerint a technológia sokkal gyorsabban fejlődik, mint a társadalom maga, így a “feleslegessé” váló emberek nem elhanyagolható része bizony még jó ideig megszenvedi a költséghatékony automatizálást. Otthon van ugyan és labdázhat a gyerekkel napestig, de ettől csak a hitelei nőnek, a jókedve nem…

  9. Az egész ott lett elbaltázva – többek között – hogy a népesség növekedése nincs kordában tartva. Amikor kirobbant az ipari forradalom, élt a világon X ember, ma meg él mondjuk 20X, akikből 18X-et robottal lehetne helyettesíteni. Amíg az a cél, hogy legyünk minél többen, mert ha nem akkor jujmileszanyugdíjrendszerrel és jujnemzethalál, addig ezek a problémák mindig is fel fognak bukkanni. Elég vicces, ahogy a politikusok (minden országban!), egyrészt aggódnak az egyre növekvő munkanélküliség miatt, másrészt meg aggódnak azért, mert túl kevesen vagyunk. Mihez?

  10. Ez tisztán közgazdasági kérdés. Azt nem szabad elfelejteni, hogy minden kapitalista cég (fúj 🙂 ) egyvalamit szeretne: profitot.
    Cégünknél alapszámítás: 1 dolgozó havi 1000 EUR-ba, azaz évente 12 000 EUR-ba kerül. Ha beruházok egy gépbe 100 000 EUR-t, ami 2 ember munkáját kiváltja, akkor nagyjából egy év alatt megtérül a beruházás (műszakonta 2-2 ember, 3 műszakban 72k EUR, 4 műszakos munkarendnél 96k EUR megtakarítás).
    Nyilván (szinte) minden vezető a profit növelésében érdekelt, tehát meglép az automatizálást, ha gazdaságilag megéri.

    Japán téma: kollégák voltak, látták saját szemükkel (napokon át voltak, nem mese):tényleg fajlagosan kevesebb emberrel dolgoznak a gyártósoron, de irodai/mérnöki szinten fajlagosan sokkal többen. Így kijön: a gép tökéletesítésén dolgozik, szellemi munkát végez. Így elég 100 egyszerűbb gép kiszolgálására 3 gépkezelő/műszak. A mi számainkat inkább nem írom le hasonló gyártásban – a jelentősen több kifejezés nem tudja leírni a különbséget.

  11. Látod, ez a baj: a tisztán közgazdaság. Vannak dolgok, amiket nem lehet így nézni.
    Sajnos sokan elfelejtik (legfőképp a menedzserek és a tulajok), hogy nem az emberek vannak a gazdaságért, hanem a gazdaság az emberekért. Az ember meg van gazdaság nélkül, de a gazdaság nincs meg emberek nélkül. 1 000 000 ipari robot nem gazdasági tényező, mert _nem_fogyaszt_, csak áramot, de még azért sem fizet.

    Ezért is dől össze hamarosan a tisztán közgazdasági alapon működő rendszer, ugyanis az egész csak egy hatalmas lufi, nem más.

    “Szép dolog”, ha kirúgsz X embert hogy a helyükre felvegyél egy gépet, még büszke is lehetsz magadra, hogy mennyit spóroltál, de a fejlődésnek nem ez a menete. Annak idején, amikor a gépírónőket felváltották a számítógépek, nem rúgták ki Micikét, hanem megvették a gépet, Micikét meg betanították a kezelésére. Micike volt továbbra is a gépírónő, aki most már nem az Erikán, hanem az IBM-en gépelt. Aztán Micike elment nyugdíjba, és a helyére nem vettek fel újabb Micikét, mert addigra az új Micike-korosztály már tudta, hogy a gépírónőség ideje lejárt, és tanult mást, az igazgató úr meg maga írta a leveleit az IBM-en. De a dolognak volt kifutási ideje, amíg a régi Micikék kiöregedtek. Ma nincs ilyen. Ma megjelenik egy új robot, halleluja, ki lehet rúgni a Józsit, inkább rögtön, mint azonnal!

    Mit csinálsz a felesleges gépkezelőkkel? Nem lesz mindenkiből azonnal mérnök, és nem csak a kora miatt nem. Van, aki nem alkalmas rá. Nem a te dolgod? Talán igazad van, de akkor ne lepődj meg, ha nagy lesz nálad a fluktuáció, esetleg Józsi beveszi a leszarom-tablettát, mert úgyis tudja, hogy a következő robot-generációnál röpül.

  12. Tündi, az “inkább rögtön, mint azonnal” mondataidért (és persze minden másért is) azonnal megkapod az évezred kommentelője címet :DD

  13. Ajaj, én nem azonnal, hanem rögtön szerettem volna megkapni! 🙂 Mikor és hol ünnepeljük meg? (Különös tekintettel arra, hogy amúgy is jövök neked egy kávéval.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*