Magányos harcosok klubja

Ha vannak egy vállalatnál szélmalom harcosok, akkor vannak magányos hősök is. Ezek a vezetők akár nagyon sokat is tehetnek saját folyamataik, tevékenységeik fejlesztéséért, de valamiért nem tudnak, akarnak másokkal együttműködni. Ha az ember tanácsadóként egy vállalat sok szegletében megfordul, az a vállalatnak nagyon nagy szerencse, mert így van valaki, aki találkozik ezen egyedül harcoló vezetőkkel. El tudja nekik mesélni a történeteket a többi magányos lovagról, rá tud világítani arra, milyen jó is lenne, ha összefognának, együttműködnének.

Aztán meglepődik a tanácsadó, mert vagy az arcokon látja, hogy javaslata nem aratott túl nagy sikert, vagy azt hallja, hogy “már megpróbáltam, de nem sikerült”. Ilyenkor a tanácsadó elgondolkozik kicsit, és összerakja mindazon információmorzsákat, amelyekkel rendelkezik és rájön, hogy a jelenségek valahol a mélyben összefüggnek. Mert eszébe jut, hogy a vezetők szemében pl. a “benchmark” nem jelent házon belüli látogatásokat (jokoten), csak külsős kirándulásokat. Házon belülire nincs idő, mondják, de a tanácsadó sejti, hogy nem ez az igazi ok. Aztán az is eszébe jut, hogy arra a kérdésre, hogy a vezető részt vesz-e más, tőle esetleg teljesen független szervezetek lean/kaizen workshopjain, szintén nemleges a válasz, és az ok itt is a “nem érek én arra rá“. Így viszont a vezető és a vállalat is sok lehetőséget veszt el, sok időt pazarol esetleg ugyanazon megoldások többszöri, egymástól elszigetelt kidolgozására.

Egy konferencián hallottam, hogy a magyar nem egy kifejezetten együttműködő nép. Kezdenek gyűlni a bizonyítékaim, hogy ez tényleg így van. Nem mintha nem hittem volna, de más hallani és más látni…

Ez talán egy új veszteség kategória: hívjuk ki nem aknázott együttműködési lehetőségeknek.

One thought on “Magányos harcosok klubja

  1. Szerintem túl nagy az ellenérdekeltség. Amíg a karrierpályák olyanok, hogy valaki X alosztály éléről nem csak X főosztály élére, de Y főosztályéra is kerülhet (azaz nem csak saját szakterületén mozoghat a vállalatban, de más szakterületre is átrakhatják), addig Y főosztályvezető bolond lesz X alosztályvezetővel együttműködni, vagy pláne megfogadni a tanácsait, mert úgy érzi, ki fogja fúrni a helyéről.

    Egyébként mindenki azt hiszi, ki fogják fúrni a helyéről, ha elfogadja mások házon belüli tanácsait, mert a mai versenyző (könyöklő) világban nem lehet gyengének látszani. Az más, ha kívülről jön tanácsadó, mert ott nem X vagy Y látszik gyengének, akinek tanácsadó kell, hanem az egész cég.

    Az igazi problémának én azt látom, hogy a cég, mint olyan senkit nem érdekel, csak annak függvényében, hogy mennyire tudja előrelendíteni a cég sikeressége az illető személyes karrierjét. Néha sikeresség se kell. Hányszor láttunk olyat, hogy egy halódó cég vezére megkap egy szintén vezéri állást egy másik (egészen más profilú cégnél), majd onnan átmegy egy harmadikhoz, negyedikhez, de igazi áttörést sehol nem ér el? Viszont az önéletrajzban jól mutat…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*