Idő kérdése

Vannak folyamataink, de nem ismerjük azokat” mondja a vezető. Vagy “segíts felderíteni a problémáinkat“. Ugye ismerős történet?

Csakhogy sok esetben a segíts=gyűjts adatot, interjúzz, dokumentálj, modellezz, szerezz benchmarkot, adj megoldási javaslatot, stb. Ezek nagy ráfordításigényű munkák, jó sok pénzt lehet keresni velük, ha az ember tanácsadó. Csakhogy az ügyfélnek nem éri meg, és ez amúgy sem tanácsadás. Ez a vezető számára megoldhatatlannak tűnő  problémák ráterhelése a tanácsadóra.

Előre is elnézést kérek a coachoktól, hogy belekontárkodom a tudományukba, de ez szerintem tipikusan a Mary Beth O’Neill által “megmentő coach“-nak nevezett eset, amikor a tanácsadó a vezetővel és a problémával is intenzív kapcsolatba kerül. Ilyenkor a tanácsadás átalakulhat problémamegoldássá ami rossz, mert a problémamegoldást megtanulni lenne éppen a vezető feladata, a coaching lényege. Aki így ahelyett, hogy a problémára koncentrálna, a tanácsadóval fennálló kapcsolatára fókuszál. Ami a lean esetében is kell, az a “felelős vezető“! ilyenkor a vezető a probléma megértésével, megoldásával foglalkozik, a tanácsadó megmarad külső szemlélővé, annak minden előnyével és nem válik a probléma részévé! A vezető probléma-felismerő, elemző, megoldó készségeit, képességeit fejlesztik közösen, hogy aztán a vezető maga oldja meg a problémáit.

A vezető egyik feladata, hogy csapatát támogassa (support) a problémák megtalálásában, megoldásában, elkerülésében. Ehhez elengedhetetlen, hogy ő maga is elkötelezett (engagement) legyen e témában. Az elkötelezettség itt azt jelenti, hogy a vezető maga is ismeri, érti mindazon módszereket és eszközöket, amelyeket munkatársainak is használni kell a problémamegoldás közben. Ez pedig csak személyes tapasztalatszerzéssel érhető el. Ha erre nincs ideje, akkor nem a tanácsadó idejének”megvásárlása” a jó megoldás, mert akkor a vezető semmit sem tanul, nem fejlődik, ami sem neki, sem a vállalatának nem hoz hasznot. Ha nincs idő, először azt kell szerezni, de nem szabad a problémamegoldást a tanácsadóra delegálni. Azok az idők már elmúltak. Legalábbis remélem.

“You think too much!” mondta nekem egyszer egy japán tanácsadó a gyártósor mellett állva. Azért mondta, mert látta, hogy már a megoldáson agyalok. Ami a soron dolgozók feladata, a szerelőké, a mérnököké, a vezetőké. Az kétségkívül előny, ha én is sejtem, mi lehet a megoldás, de nem az a feladatom, hogy megmondjam a frankót.

7 thoughts on “Idő kérdése

  1. Ez érdekes, mert én is inkább a megoldáson szeretek gondolkozni… mentségemre szóljon, hogy én nem vagyok tanácsadó.

  2. Érdekes dolog ez, mert ha azt mondjuk, hogy a lean filozófia alapvető gondolata az, hogy értéket kell előállítani a vevőnek, mert a vevő csak azért fizet, ami a _számára_ érték; és a vezető (azaz a vevő) számára az az érték, hogy a tanácsadó megoldja a problémákat, akkor meg kell oldani a problémákat.

    Persze a tanácsadó mondhatja azt, hogy a vezetőnek inkább azt kellene értéknek tekintenie, hogy a tanácsadó tanácsot és tudást szállítson, ne megoldást. De attól tartok, hogy a mai magyar valóságban, ahol sokan kívülről várják a megoldást a problémáikra, az ilyen vezetői magatartást elváró tanácsadó úgy jár, mint Henry Ford, aki azt mondta, hogy a vevői minden színigényét ki tudja elégíteni, amíg azok fekete kocsikat kérnek. De azok a fránya vevők nem elégedtek meg a fekete színnel. 🙂

    Azt esetleg meg lehet játszani, hogy úgy oldatni meg a vezetővel a problémákat, hogy az azt higgye, hogy a tanácsadó oldotta meg őket. :))

  3. Nahát, az egész dolog akkor kezd érdekessé válni, amikor felvesznek valakit főállású tanácsadónak, azaz felállítanak egy leannel foglalkozó csapatot. Akkor is a vezetőket kell megtanítani a gondolkodásra, a problémáinak a megoldására, vagy egy kicsit nekünk is bele kell folyni a problémák sűrűjébe?

  4. Kivételesen Holden sok megjegyzésével nem értek egyet.

    Sztem az is fontos és igenis vállalható tanácsadói feladat, hogy mutasson rá problémákra, állítson fel diagnózist. Ebben is van kihívás elég, és ami miatt van létjogosultsága, annak egyik oka a “külső szem” nézőpont.

    A tanácsadó hitem szerint mutassa meg a módszert, amivel a megoldás előállhat, a probléma feloldható. Nem neki kell megmondani a megoldást (nem is tudná a legtöbb esetben a specifikus tudás hiánya miatt), de felszínre kell tudnia a megoldást a belső szakemberekből.

    Belső tanácsadói csapatnál is ez a feladat, de egyetértek Bandrás által sugallt véleménnyel, velük szemben kicsit nagyobb az elvárás, hogy jobban vegyenek részt az operatív dolgokban. Ami jogos is bizonyos szintig.

    Amiről nem esett szó és sztem az egyik kulcskérdés: az eredmények fenntartása témakör. Ebben is van komoly tanácsadói felelősség és itt válik el a rövidtávú és a hosszútávú, felelős tanácsadói gondolkodás. Sztem egy javaslat bevezetésénél, új rendszer építésénél stb. fel KELL hívni a figyelmet a fenntartás várható kihívásaira és javaslatot KELL adni a fenntartás támogatására. Mi ezt mindig megtesszük, mert ennek hiánya azt eredményezi, hogy az ügyfélnél három hónap alatt jó eséllyel visszarendeződik minden, amint magára hagyjuk a rendszert (igen kevés kivétellel igaz ez tapasztalatom szerint). Az eredmények nem realizálódnak és módszerre, meg a tanácsadókra rásütik a negatív bélyeget, általánosítanak. Ez már közös felelősség, a fenntartáshoz kell a tanácsadó és a vevő IS. Persze klasszikus értelmezésben erre is lehet azt mondani, hogy nem tanácsadói feladat, de a mai viszonyok között a hosszútávú sikernek ez fontos része szerintem.

  5. Én igazából sosem értettem azt, hogy ha valami bizonyíthatóan JOBB, akkor utána az emberek miért állnak vissza a ROSSZABBRA. Miért kényelmesebb rosszabbul csinálni a dolgokat, mint jobban?

  6. Mert sokszor inkább azt érzik az érintettek, hogy MÁST kell csinálni, mint eddig, azt nem feltétlenül, hogy ez a más JOBB is lenne. Sokszor előfordul, hogy elfogadják a MÁST, de nem elkötelezettségből, hanem beletörődésből, ami nem elegendő motiváció a fenntartásra és folyamatos fejlesztésre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*