Kutyagumi a fűben

Tegnap részt vettem az MLBKT éves konferenciáján, a lean szekcióban. Jó előadások voltak, jó témákkal, és jó előadókkal (engem kivéve, az enyém ui. nem túl jól sikerült…) Örömteli, hogy egyre több cégnek van mit mutatnia. Kifejezetten tetszett az Eurest konyhai példája, de legjobban Csermely professzor előadása. Olvasásra ajánlom ezúton a blogját is, és kérem, hogy Önök is írják alá a Liliomos Mozgalom Petícióját!!!

Ha Önök a cím alapján nem erre a szövegre számítottak, most elárulom, miért a cím. Kilenc (!) lean előadás volt a konferencián tegnap, darabonként 30-40 percesek, ami még szünetekkel tarkítva is sok. Én pl. kifejezetten fáradt voltam, mire sorra kerültem. Ráadásul addigra már ezerszer hallottunk minden fontos lean értéket, pl. hogy az ember a legfontosabb. Na persze. Ahogy Csermely professzor előadásában is hallhattuk, a mienk egy nagyon individualista, nem összetartó, könyöklős-erőszakos, állandóan a szélsőségekben élő nemzet. Én is így élem meg. Majd pont mi értjük, mi az a “respect for people“… Kíváncsi vagyok, hogy hány bólogató és tapsoló résztvevő ment ma reggel vissza a taylori valóságba, autokrata vezetők és demotivált kollégák közé. Ahogy arra is, hogy hány előadó találkozik ezzel állítólag lean vállalatában. Egyről biztosan tudok… A másik a Maslow-piramis. Az egyik előadó elmondta, hogy ők már csúcsra járatták a saját piramisukat, fent vannak a tetején. Ó hogyne. Pont olyan ország ez itt, hogy az operátorok a sor mellett már az önmegvalósítás csúcsait ostromolják. Mifelénk nem éppen ez a helyzet, de biztos én vagyok rossz helyen. Ugyanebben az előadásban tűnt fel az is, hogy az emberek nem igazán tudják hol dolgoznak jövőre, mert az ő szervezetük folyamat-orientált. ma itt, holnap ott. És ez respect? Lemaradtam valamiről? Ahogy azt sem értem, hogy egy magyar lean konferenciára meghívott magyar előadó miért angol nyelvű fóliákat hozott és azok miért a Toyotáról szólnak a saját multija helyett?

Lehet, hogy a fellépő vállalatoknál a bemutatott folyamatok már jól működnek, és ez nagyon_nagy_érték és komoly_siker. De gyanítom, hogy a bemutatott folyamatoknál nem nagyon terjeszkedik ez a lean messzebb, és a fejekben sem jutott még elég mélyre. A beszerzési szervezet, a hitelbírálók, a termelést végzők lehetnek leanek, de egy-két folyamat átalakítása még nem minden. Évek óta járom ezeket a konferenciákat és kutatok valami áttörés után, de ilyet még nem találtam (sőt, van olyan példa, amit már többször is láttam…). A felszínt kapargatjuk. Összeszedtük a kutyaszart a fűből. Ami ismétlem fontos, mert ki akar belelépni, de amíg a kutyust nem tanítjuk meg arra, hogy hova kell az aknákat lerakni, addig marad a keresgélés és a szedegetés. Tudom, volt kutyánk.

Sejtem én, mi hiányzik: kalandvágy, kísérletezési vágy, bátorság, elkötelezettség, konkrét jövőkép és talán némi idealizmus. Ne mondják, hogy tévedek, mert láttam az egyik előadáson, hogy hol a helyünk a fentiek szerint ebben a világban. Az 58. helyen, 61 országból… Két témában vagyunk benne a legjobb 10-ben: agresszivitás (8.) és individualizmus (2.). Marha büszkék lehetünk, tényleg…

“Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.”

/Weöres Sándor: A teljesség felé/

ui: vajon miért nem szerepelnek a nagyon lean cégek a Legjobb munkahelyek listákon?

6 thoughts on “Kutyagumi a fűben

  1. Akkor ezért nem találkoztunk tegnap…

    Nagyon szívesen elbeszélgetnék ilyen előadókkal, hogy akkor mégis miért vesztegették a hallgatóság idejét. Miért érezték azt, hogy elő kell adniuk valamit, amikor mondanivaló vagy lényeg nincs benne.

    A legjobb munkahelyről: ha a McDonalds a legjobb munkahely, akkor örülök hogy az enyém nincs rajta a listán…

  2. Kibuktál Holden!
    Mindig is szerettem, hogy kritikusan nézed az ilyen és ehhez hasonló előadásokat. A kellemetlen kérdéseket fel kellene tenni nyilvánosan, akár az előadás közben, vagy minimum a végén. Engem egy jó kérdés sokkal inkább lenyűgöz és felvillanyoz. 🙂 Mondjuk az egyetemen nem szerették az ilyesmit..

  3. Ki bizony… Mondjuk én sem voltam a topon, de amikor az első előadó arról értekezett, hogy azért van fekete polóban, mert ő master black belt és azt bizony ki kell érdemelni… akkor kicsit elkeseredtem. Nem vagyunk mi ekkora sztárok. Ez csak lean könyörgöm, nem egy vallás…

  4. Fura, most akkor vagy én olvasok kevés fórumot, vagy csak tényleg védik a mundér becsületét a képzések, fórumok, tanfolyamok, összejövetelek résztvevői, érdekeltjei.

    Az önkritika pedig tényleg ritka vendég. 🙂

  5. Apropó, az Eurest működteti az előző munkahelyemen a konyhát. Az első nap hitetlenkedve lapoztam bele a panaszkönyvbe, hogy nem hiszem el, hogy nincs benne semmi.
    Beszélgettem a konyhásokkal.. a saját főztjüket nem eszik meg, ha éppen az egyik bizonyos “szakács” főz. És egyébként “főznek” a kisegítők is, vagyis rájuk is rájuk van bízva minden, hiába nem értenek hozzá. Például a kassza kezelője.
    Apropó, elvileg meg van határozva hogy a felnőtt étkeztetésben mekkora (intervallum van megadva) adagokat lehet kimérni. A konyhások elmondása szerint is szigorúan alulról karcolják ezt a határt. Szóval rosszul főznek, de legalább drágán és keveset adnak. Higgyétek el, hogy úgy választottunk minden nap kaját, hogy amíg elértünk a kiadó pulthoz, végig kérdeztük az ismerősöket, hogy mit NE együnk! A többi talán elment, de semmi képen nem volt kiemelkedő, vagy ajánlható. Mondanám, hogy ez nem az ott dolgozók hibája, vagy nem minden dolgozóé, de én folyamatosan ki voltam rájuk akadva. Volt, hogy a konyhás srác kijött a tömött tálcatartókért (miután szóltunk, hogy nincs hova tenni), majd amikor a lengőajtónál leesett egy energia italos alupalack, akkor azt “pontrúgással” küldte hátra a konyhába. Tömött ebédlő szeme láttára. Huh, azt a konyhát nem sírom vissza.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*