Végül is emberek vagyunk…

… mondják nekem sokszor olyan megengedő hangsúllyal, amikor pl. a nulla-hiba téma kerül szóba. Mindenki hibázhat, teszik hozzá. Még te is, toldják meg, a “te” szóra helyezett nyomatékkal persze 🙂

OK, rendben van, szoktam mondani, és akkor mi itt a stratégia a problémaelkerülésre? Napi imádságok? Napi 10 perces össznépi bizakodás? Senki által sem olvasott szabály gyűjtemények, amelyekben le van írva, hogy hány ppm a megengedett? Vagy éppen nagy betűkkel kifestett “nálunk 100 ppm a megengedett” feliratok?

Mi lenne, ha azt írnánk ki, hogy a mi célunk az, hogy ne történjen hiba. Ezért teszünk meg mindent. Olyan folyamatokat építünk, amelyek elvégzésekor nem csinálhatunk hibát, mert pl. egyszerűek a tevékenységek, amelyek elfelejtését, rosszul/rossz sorrendben elvégzését egyszerű megoldásokkal kerüljük el (poka-yoke). Nálunk az emberek képzettek és motiváltak, így folyamatosan dolgoznak azon, hogy kialakítsák majd javítsák standardjainkat.

Gondoljunk csak bele, vannak szakmák, ahol egy hiba (egy rossz nap, rossz pillanat) egy életre tönkretehet egy (vagy több) sokkal többre érdemes embert. Van ilyen ugye? Nos akkor ki érzi úgy, hogy nem kutya kötelességünk mindent megtenni, hogy ilyesmik ne történjenek? Lehet billentyűzetet ragadni!

2 thoughts on “Végül is emberek vagyunk…

  1. Szia Holden,
    a ppm-ben mért hibákról két gyors komment:
    – kedvenc példám a lézeres szemműtét: ugye ott az 1 ppm is sok, ha nálam történik? Na ezért nem vállalom be.
    – a másik egézségügyi téma: fültanúja voltam egy CT vizsgálat előtt, hogy a tájékoztatás a folyosón fél percben megtörtént (melegséget fog érezni, mikor beadják a színezőfolyadékot), de én valószínűtlennek tartom, hogy nincsenek komplikációk x %-ban. Csak ezt nem mondják a betegnek. Esetleg nem is tudja ezt a rizikót százalékban, ppm-ben kifejezni, mert nincs kiértékelése.
    Üdv
    PT

  2. Alapvető emberi tulajdonság, hogy csaljunk, hazudjunk, becsapjuk a másikat. Ezek a tulajdonságok elnyomják az emberben a becsületességet, a jószándékot. Sajnos a kapitalizmusban a mindenáron megszerzett profit számít.
    Példák:
    1. A sori megbízott vezető mozgóbérét (15%) elvonják, ha abban a hónapban a gyártott hibás darabok száma meghaladja az 1 %-ot. A vezetőnek kell átvenni a darabokat, amit sok automata, és ember végez, és neki kell regisztrálni a kiesést. Az emberek cserélődnek, az automaták kopottak, hibáznak. “Természetesen” sohasincs 1 % kiesés, igaz, hogy egy másik ember foglalkozik azzal, hogy a hibás darabok ne jussanak el a vezetőhöz, de a vezető is úgy tölti a dokumentációz, hogy neki jó legyen.
    2. Vannak olyan kis darabszámú termékek, amik legyártása több évet vesz igénybe, hogy a ppm szintet mérni lehessen.
    Az egyik évben örömódákat zengünk, hogy kiváló a ppm, a másikban tragédia, mert nem jött az elvárás. Ja, a harmadik évben 1 vevői reklamáció érkezett, a darabot nem láthattuk, és különben is ezért árcsökkentést kér.
    3. Nem az előírás szerinti a termék, nem biztos, hogy rosssz, ki kellene vizsgálni, hogy legyen tapasztalat a jövőre nézve. Azonnal ki kell küldeni, mert a vezetők a késői teljesítésekért nem kapják meg a mozgóbért. Ha pár hónappal később vevői reklamáció érkezik, akkor a “mozgóbéres” vezető kivizsgálja az esetet, ami végeredménye az, hogy valamelyik operátortól megvonja az esedékes mozgóbért.
    És így tovább…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*